Katonaélet

Tenth

  -Meg ahogy azt te elképzelted. Nekem dolgom van. Tudod én nem lustálkodhatok mint egyesek.-vágtam rá, majd otthagytam, hagy fortyogjon magában....  

Egyenesen arra a helyre mentem, ahol edzést kell tartanom. Már a legtöbben ott voltak. Mikor Carlos meglátott, kérdőn nézett rám, majd odajött hozzám. 

-Mit keresel itt?-kérdezte.

-Én tartom az edzést nektek.-vigyorogtam. 

-Miért?

-Apa reggel azért hívott be, hogy ezt elmondja. Megbeszélése van, ezért nem tudott eljönni, emiatt pedig én helyettesítem. Mellesleg van fél percetek beállni és elkezdeni a futást. Ki hiányzik?-kiabáltam.

-Konor még nincs itt. 

-Ez jó lesz.-vigyorogtam ördögien.-Kezdjetek el futni.-kiáltottam. Konor 5 perc múlva érkezett meg.

-Elnézést a...Te meg mit keresel itt?!-döbbent le.

-Én tartom az edzést, úgyhogy állj neki a 15 perc ednek, mert soha nem fogsz végezni.-néztem rá rezzenéstelen arccal.

-Chh...

***

Jól megizzasztottam őket. A végére mindenki a földön feküdt levegőért kapkodva. Puhány banda...

A délutánt Carlossal töltöttem. Végig az ágyban feküdtünk és filmeztünk. Egyszer csak megszólalt a telefonom.

-Haló?-szóltam bele, mert nem néztem meg hogy ki keres.

-Szia Babaaa.-visított a legjobb barátom.

-Sziaaa!-üdvözöltem én is.

-Miújság?-kérdezte.

-Hahh ne is mond. Teljesen fáradt vagyok.-nyávogtam.

-Na mivan? Csak nem hisztis a picilány?-nevetett.

-Csak egy kicsit.-röhögtem én is.

-És mi van azzal a fiúval akiről írtál?-hallottam a hangján, hogy vigyorog.

-Ohh, hogy vele mi van? Teljesen jól elvagyunk.-bújtam hozzá a barátomhoz.

-Összejöttetek?

-Már rég.-nevettem.

-Na akkor jó. Figyu Babám most mennem kell, de majd még hívlak máskor.

-Rendben. Szeretlek te majom.

-Én is téged Manó. Szia!

-Szia!-köszöntem el én is, majd leraktuk a telefont.

-Kit szeretsz te?-sértődött meg Carlos.

-A legjobb haveromat.-kuncogtam.

-Akkor jó.-ölelt magához.

-Téged is Szeretlek.

-Én is téged Cica.

-Cica?-kérdeztem mosolyogva.

-Igen, Cica. Miért, nem tetszik?

-Dehogynem.-csókoltam meg. Kezeimmel a hajába túrtam, míg ő az övéivel a derekamat cirógatta.

-Carlos..Én még..Khm..Nem voltam fiúval úgy.-hajtottam le a fejem.

-Hé, Cicám. Nincs semmi baj. Ha nem akarod, akkor várok.-simogatta az arcomat.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan.

-Aludjuk.

-Jó.-még elmentünk fürdeni, majd egymást átölelve aludtunk el.

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit lapos lett, úgyhogy ezért elnézést kérek. Legközelebb megpróbálok kicsit izgalmasabb résszel előállni. Addig is sok puszii! :D

Regi