Katonaélet

Seventh

  ,,Carlos nem sokkal miután elkészültem, kilépett a fürdőből. Nem is tudtam, hogy neki is olyan a stílusa, mint nekem."

-Csinos vagy!-szólalt meg ő először. 

-Ömm...köszi!-mosolyogtam rá.-Na és hova megyünk?

-Majd meglátod. Titok!-incselkedett.  

-Utálom a titkokat.-dircáztam be.

-Biztosítalak róla, hogy ezt szeretni fogod.-nevette el magát. 

  Autóval 1 órát utaztunk, egy nagy mezőre. Nem tudom, hogy mit kar itt. Elég furcsa ez nekem. Mikor kiszálltunk, Carlos füttyentett egy nagyon, mire elkezdődött egy zene, és emberek rohantak ki a bokrokból és a fák mögül. Teljesen elképedtem. Akik hirtelen megjelentek, táncolni kezdtek. Carlos berángatott a kör közepére, mert én egyedül mozdulni sem tudtam. 

   Miután a táncnak vége lett, Carlos elém állt.

-Skyler Black, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?-kérdezte reménnyel teli hangon. Teljsen lesokkoltam. Már épp el akart menni, mert nem szólaltam meg, de erre nem adtam neki lehetőséget.   

-Igen leszek a barátnőd!-mosolyogtam rá. Hatalmas vigyor terült el az arcán. Mindenki elkezdett kiabálni és tapsolni. Carlos elkapta a derekam, magához húzott és megcsókolt. Minden olyan tökéletes volt. Miután elváltunk egymástól, az emberek leléptek, mi pedig leültünk a fűbe és beszélgettünk. 

~1 héttel később~

  Ma van az utolsó napja annak, hogy mi tanítjuk a gyerekeket. Egész nap bemutatót kell tartanunk nekik, és nem csak a diákoknak, hanem ez egy nyilvános rendezvény lesz egy parkban, ahova bárki jöhet. 

  Reggel Carlos mellett ébredtem. Nem volt szívem felkelteni, mert olyan aranyosan aludt, csak hogy muszáj volt. Óvatosan ráültem a csípőjére és elkezdtem szólítgatni.

-Ébresztő álomszuszék. Készülni kell.-suttogtam. Erre ő egyszerűen megfogta a hátam és a mellkasára döntött. 

-Most meg mit csinálsz?-röhögtem. 

  -Alszom!-válaszolta.

-Na neeem. Kelj fel szépen, mert különben elmegyek egyedül.-mondtam.

-Biztos, hogy nem. Még a végén rádhajt az a majom akinek azt az 1000 szavas izét kellett írnia.-mondta, majd kinyitotta a szemét. Én erre csak adtam egy gyors puszit a szájára, majd lemásztam róla és bementem a fürdőbe. Fogatmostam, befontam a hajam és felvettem az egyenruhámat. Mikor belenéztem a tülörben, észrevettem, hogy Carlos ott áll az ajtóban és döbbenten bámul rám. Jajj Istenem!

-Mennyi ideje állsz ott?-kérdeztem.

-Éppen elég ideje ahhoz, hogy teljesen ledöbbenjek.-válaszolta.

-Mindent láttál?-ő csak biccentett. Ezt nem hiszem el! Miért nem csuktam be azt a retkes ajtót. Csak én lehetek ekkora vadbarom. Van egy titkom, amit meg kéne őriznem, erre az első adandó alkalommal felfedem. 

-Sajnálom!-mondtam.

-Miért?-kérdezte.

-Mert tetszett. Megcsináltattam, de miután idejöttem, nem mutathattam meg senkinek, mert itt tilos. A szüleim sem tudnak róla. Ha kiderülne, akkor biztos örökre megharagudnának rám. Akkor gyökér vagyok.-rogytam le a földre.

-Hé! Megoldjuk jó? Melletted leszek mindenben ígérem, de akkor most mondj el mindent amit nem tudok, mert különben nem tudok segíteni.-én biccentettem, majd visszamentem a szobánkba, egyenesen a bőröndömhöz. Kivettem belőle a cigijeimet és a piercingemet. Amíg Carlos a cigikkel volt elfoglalva, addig én betettem magamnak a szájpc-met. Mikor rámemelte a tekintetét, teljesen kikészült. 

-Na jó, ezt azért nem gondoltam volna.-mondta, bennem meg elaludta az utolsó remény is, de ő újra megszólalt.-De segítek neked. Közösen átvészeljük. Ígérem!-ölelt át szorosan, én pedig a nyakába fúrtam a fejem.

-Indulnunk kell.-szólaltam meg.

-Rendben. Nyomás!-mosolygott rám.