Lehetünk még barátoknál többek? //Nagy Ádám//

4.rész

El is készültem a visszavágás többi részével is. Már nagyon várom, hogy megcsinálhassam őket. Tudom, gonosz vagyok, de ő is ezt csinálta velem. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a reakciója. Tuti nem fog örülni neki, de ő is ezt tette velem kiskorunkba.

-Szia!-lépett be a házba Ádám.

-Szia!-öleltem meg.

-Hogy vagy?-nézett a szemembe.

-Jól te?-simítottam meg az arcát.

-Jól!-mosolyodott el.

Elindultunk a parkba ahol mindig szerettünk lenni. Beültünk a hintákba és kicsit beszélgettünk.

-Milyen volt neked ez a kis szünet a barátságunkban?-tettem fel a legfontosabb kérdést, ami érdekelt.

-Nagyon rossz volt nélküled nem bírtam sokáig!-nézett rám csillogó szemekkel.

Én csak biccentettem egyet és a földet kezdtem nézni. Nem tudom megtenni. Nem tudok ártani neki. Túlságosan szeretem, mint barátot. Bármennyire szeretném, nem tudok neki ártani.

-Min gondolkodsz ennyire?-vonta fel a szemöldökét.

-Semmin!-mosolyodtam el.

Ültünk még egy kicsit a hintába és elindultunk hozzám. Ahogy oda értünk elterültünk a kanapén.

-Szeretnél valamit csinálni?-ült fel Ádi.

-Igen! Te?-néztem a szemébe.

-Aha!-húzott fel engem is.

Keresett egy filmet addig én kerestem valami rágcsálni valót. Hamar találtam is. Bele öntöttem egy tálkába a ropit és kivittem a nappaliba. Leraktam az asztalra és hátra dőltem. Ádám betett egy filmet a Jégkorszak 4-et. Emlékszem ez volt a kettőnk kedvenc meséje. Mindig ezt néztük amikor a szüleink elmentek. Vagy csak kettesben akartunk lenni.