Lehetünk még barátoknál többek? //Nagy Ádám//

11.rész

Sziasztok! Mivel a cuki és a 18+-t szavaztátok meg ezért ilyen részt írok nektek!

Reggel kicsit unottan keltem fel. Nem hiszem, hogy a hangulatomon javíthat.
-Jó reggelt!-jött hozzám Ádám.
-Neked is!-feleltem unottan.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Semmi csak nincs jó kedvem na!-emeltem fel a hangom.
Ő csak biccentett egyet és elment. Nem tudom hova és nem is érdekel. Megcsináltam mindent amit kellett. Utána épp pihenni akartam mikor Ádám lépett be a szobába.
-Remélem változott a hangulatod!-mosolygott perverzen.
-Nem nagyon!-mondtam unottan.
Erre Ádám felém mászott és a fejem mellett megtámasztotta magát.
-Akkor én majd javítok rajta!-csókolt meg.
Levette a pólóm és áttért a nyakam kényeztetésére. Amit egy sóhajjal jutalmaztam. Levettem én is a pólóját. Aztán ő délebbre haladt és a nadrágomat lerántotta a bugyimmal együtt. Be férkőzött a lábaim közé és a nyelve munkához látott én pedig nyögdécselve élveztem tettét. Mikor elélveztem kibújt a lábaim közül én pedig lehúztam a nadrágját az alsónadrágjával együtt. Belém hatolt ez mind a kettőnkből egy nyögést váltott ki. Mikor nem kellett már sok egyikünknek sem nyögéseink töltötték be a szobát és egyszerre élveztünk el. Ádám kihúzódott belőlem és mellém dőlt.
-Szeretlek!-csókoltam meg.
-Szeretlek!-mosolyodott el.