Lehetünk még barátoknál többek? //Nagy Ádám//

12.rész

Reggel kipihenten ébredtem fel Ádám mellett. Bologna nagyon szép város. Igaz az olasz nyelvet egyikünk se beszéli csak az angolt. Ki másztam az ágyból és megcsináltam a reggeli rutinom. Aztán lementem a konyhába és csináltam reggelit. Ami nem volt más mint rántotta. A focistám is nem sokára lejött.
-Jó reggelt!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Neked is!-mosolyodtam el.
Letettem elé a reggelit és megreggeliztünk.
-Mi lesz a mai program?-raktam a tányérokat a mosogatóba.
-Edzés utána haza és este pedig elviszlek valahova!-kacsintott rám.
-Randira?-néztem a szemeibe.
-Mondhatjuk annak is!-lépett közelebb hozzám.
Megszüntette a köztünk lévő távolságot és megcsókolt. Amit viszonoztam is. Nem tudok ellenállni neki és nem is akarok. Hiszen ő a legjobb barátom volt és most a pasim akit imádok. Ha valaki 5 hónapja azt mondja hogy mi egy pár leszünk pofán röhögöm, de most pedig itt áll előttem életem szerelme.
-Na megyek nehogy már elkéssek!-nyomott egy csókot az ajkaimra.
Nagyon féltem, de tudom hogy jó csapatba igazolt.