Lehetünk még barátoknál többek? //Nagy Ádám//

16.rész

Reggel Ádám még mindig nem szólt hozzám. De nem zavart akkor higgyen azt amit akar. 

-Jó reggelt!-ültem mellé.

-Neked is!-morogta.

-Medve!-mondtam nevetve.

Rám nézett és oda húzott magához.

-De ez a medve jó az ágyba!-súgta a fülembe.

-Haha!-forgattam meg a szemeimet.

Felvonta a szemöldökét és elment.

-Most hova mész?-húztam vissza.

-Edzésre!-motyogta.

Én azért is felpipiskedtem és megcsókoltam. Ő viszonozta. Mikor elváltunk egymástól elmosolyodott és megölelt aztán pedig tényleg elment edzeni. Én pedig elvégeztem a házimunkát. Beraktam a mosógépet és elmosogattam. Utána kiteregettem és felmostam a házat ha haza ér akkor ne legyen balhé, hogy miért nem csináltam semmit. Aztán kicsit tévézgettem és utána nem sokára jött Ádi is.

-Szia!-öleltem meg.

-Szia!-megpuszilt.

Aztán felment lezuhanyozni és aludni. Követtem én is a példáját.