Lehetünk még barátoknál többek? //Nagy Ádám//

8.rész

Mikor oda értünk a pályára minden szem ránk szegeződött. Nem nagyon értettük, hogy miért is. Aztán lenéztem a kezeinkre összekulcsolt ujjakkal mentünk ki. Már értettem. Ádám arrébb húzott.
-Ne haragudj, hogy csak most kérdezem meg, de lennél a barátnőm?-kérdezte kicsit félénken.
-Mi legjobb barátokként kezdtük és most itt állok előtted és meg mered kérdezni, hogy lennék-e a barátnőd. Természetesen igen!-mosolyodtam el.
Közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Imádom és mostmár nem kell az miatt összevesznünk, ha lefekszünk egymással. Vissza mentünk a többiekhez.
Ádám
Mikor oda mentem a többiekhez mindenki mosolyogva nézett rám.
-Gratulálok nagyi!-lépett hozzám Böde.
-Vele jól jársz!-veregette meg a vàllam Szalai.
Furcsán néztem rá.
-Volt vele egy éjszakás kalandom na!-mondta túl nyugodtan.
Én csak biccentettem egyet. Elkezdtük az edzést ami kemény volt mint mindig.  Aztán csináltak velem egy interjút.

Amikor annak vége lett oda mentem Renihez és együtt indultunk el arra a helyre, anit én meglepetésnek szántam. Tudom, hogy utálja a meglepetéseket, de nem tudtam másképp csinálni.
-Ugye nem valami rossz helyre viszel!-nézett fel rám.
-Nem. Mert tudom, hogy azutáb megint vita lenne, amit szeretnék el kerülni!-néztem a szemeibe.
-Mondtam már, hogy imádlak?-mosolyodott el.
-Igen mondtad már nem is egyszer!-hajoltam le hozzá.
Egy csókot nyomtam az ajkaira. Amit ő viszonzott is.