Lehetünk még barátoknál többek? //Nagy Ádám//

7.rész

Este Ádám ott aludt nálam. Szerencsére nem történt semmi. Csak összebújva aludtunk. Akkor éreztem, hogy szükségem van rá. Jobban szeretem, mint egy barátot.
-Reggelt!-köszönt a reggeli rekedtes hangján.
-Neked is!-mosolyodtam el.
Oda jött hozzám és egy csókot nyomott az ajkaimra.
-Eltudám viselni minden reggel -néztem mélyen a szemébe.
-Na azért ne essünk túlzásokba!-mosolyodott el.
Hozzá bújtam és beszívtam a bódító illatát. Hiába csak barát akkor is többet jelent nekem.
-Imádlak!-súgtam a fülébe.
Kicsit elhúzódott tőlem és megcsókolt, de nem úgy, mint eddig. Sokkal több szenvedély volt benne.
-Én is imádlak-mondta miután elváltak az ajkaink.
Elvégeztük a reggeli rutinjainkat. Aztán elindultunk az edzésre.