Photograph

Tűrnöd

Ezt a rész engesztelésként rakom ki. Tényleg sajnáljuk, hogy így rátok ijesztettünk.😕 Nagyon szeretlek benneteket, ne harizzatok.💖 Na, tehát zene be, és jó olvasást.
Yours sincerely, Kita.❤

Emlékszel a kedvenc dalunkra?

Dúdolgatva locsoltam a tőled kapott kaktuszt, amikor beléptél a szobámba. Nem szerettem mások előtt énekelni, így ijedten abba hagytam a dalolászást.
"Folytasd!" Bíztattál mosolyogva, miközben leültél az ágyamra és csillogó szemekkel figyeltél. A kis öntözőkannát markoltam, és téged bámultalak. Nem tudtam belekezdeni a dalba. Nem mertem.
"Loving can hurt..." kezdtél bele az előbb általam dúdolt dalba, majd mosolyogva folytattad.
"Loving can hurt sometimes. But it's the only thing, that I know..." Teljesen elvarázsolt a hangod. Gyönyörűen énekelsz, remélem tudod. Becsuktam a szemem, miközben te még énekeltél, és teljesen átadtam magam a dal melankónikus hangulatának.
"We keep this love in a photograph. We made this memories for ourselves." Bátorodtam fel a refrénre, amit már veled együtt énekeltem. Fokozatosan elhalkultál, de én annyira beleéltem magam, hogy nem vettem észre. Egyedül énekelek.
"So you can keep me, inside the pocket of your ripped jeans. Holdin' me closer till our eyes meet. You won't ever be alone. Wait for me to come home." Észbe kaptam, és ijedten figyeltem a reakciódat. Könnyes szemekkel ültél az ágyon, magad elé meredve. Sietve melléd pattantam, és lágyan homlokon csókoltalak.
"Mi a baj?" Kérdeztem tőled,  te pedig mosolyogva megráztad a fejed.
"Semmi, csak ez a kedvenc dalom. Olyan, mintha nekünk szólna. Mintha rólunk írnák... Benne van minden, amit érzek." Válaszoltál halkan, én pedig egyetértően bólogattam.
"Igen... Olyan, mintha..." nem hagytad, hogy befejezzem, szomorkásan belevágtál a mondatomba.
"Szeretném, ha ezt énekelnéd a temetésemen."

Akkor jöttem rá, hogy semmi sincs rendben...