Photograph

Az

Sziasztok csibék!
Remélem mindenki túlélte az első napot. Én speciel kivagyok a gólyatábor óta (szerdán értünk haza). És lassan befejeződik a Photograph (ez után még egy rész plusz az epilógus). Na tehát sok sikert a sulihoz, zene be és jó olvasást!
Yours sincerely, Kita.❤

Emlékszel a telefonbeszélgetésekre?

A telefon csörgésére keltem, és amint megláttam a neved villogni a képernyőn, ijedten kaptam fel a készüléket.
"Harry! Mi a baj?" Kérdeztem rémülten.
"Semmi, csak hallani akartam a hangod. Nem tudok aludni." Felelted egyszerűen, én pedig sóhajtottam egyet.
"És mit akarsz, mit csináljak?" Pimaszkodtam, mire felkuncogtál. Mondtam már, hogy imádom a hangod?
"Nos, mi lenne, ha fent maradnánk? Együtt." Búgtad a telefonba.
"Együtt." Suttogtam mosolyogva a telefonba, majd a hátamra fordultam, és a plafont tanulmányoztam.
"Téged nem zavar?" Kérdezted meg hirtelen.
"Micsoda?" Értetlenkedtem, te pedig felsóhajtottál.
"Ez az egész... Nem fair. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem cseszett volna ki velünk az élet. Ráadásul ilyen korán."Mondtad halkan.
"Hát, egyszer minden véget ér. Van, ami hamarabb, van ami később." Válaszoltam.
"Mondtam már, hogy szeretlek?" Terelted a témát, én pedig pirulva bólintottam.
"Igen." Susogtam pirulva.
"De nem elégszer... Úgyhogy... Szeretlek." Hallottam a hangodon, hogy mosolyogsz, ami engem is vigyorgásra ösztönzött.
"Larry még nem virágzott ki." Meséltem szomorkásan. Hihetetlen mennyire meg tudtam szeretni egy növényt, csak azért, mert tőled kaptam.
"Majd, ha eljön az ideje kinyílik. Légy türelmes Lou." Mondtad fáradtan.
Álmos vagy?" Kérdeztem mosolyogva, de tudtam a válaszod.
"Nem." Dacoltál kapásból, de az ásításod elárult.
"Aludj nyugodtan." Suttogtam a telefonba.
"De akkor te is." Gyerekeskedtél, én pedig kuncogva bólintottam.
"Jó, legyen."Adtam be a derekam.
"Együtt?" Kérdezted félálomban.
"Együtt."

Ha jól tudom ez volt az utolsó telefonbeszélgetésünk...