Könnyeimmel küszködtem, miközben összehajtogattam a kezemben tartott lapot, majd az éjfekete koporsóhoz léptem. Felsóhajtottam, majd a virágok közé helyeztem pár közös képet, és a papírrepülős nyakláncot aminek a párja az én nyakamban lóg, az ingem mögé rejtve. Reszketve léptem hátrébb, majd belekezdtem a kedvenc dalunkba. Könnyes szemmel figyeltem, ahogy leeresztik a ládát - és a benne fekvő szerelmemet- a gödörbe, ahol "örök nyugalomban" lesz.
-We keep this love in a photograph. We made these memories for ourselves.- énekeltem szomorúan, majd közelebb húzódtam anyához, aki sírdogálva karolta át a vállam.
-So you can keep me, inside the pocket of your ripped jeans. Holding me closer till our eyes meet. You won't ever be alone. Wait for me to come home...-nem tudtam folytatni a dalt, a torkomat szorongató gombóc miatt. Lehajtottam a fejem, és próbáltam visszanyelni a könnyeket.
-Nagyon szép volt Boo. Biztosan Harry is hallotta.-nézett anya az égre, én pedig halványan elmosolyodtam. A beszédem és az éneklés után némaságba burkolóztam. Szó nélkül néztem a sírhantot. Szótlanul figyeltem a zokogó, gyászoló embereket, és hazafelé menet is csendben merengtem. Amint beléptem a bejárati ajtón, a szobám felé vettem az irányt, és zokogva borultam az ágyamba.Pillogva nyitottam ki a szemem, és hunyorogva ültem fel. Faszán álomba sírtam magam. Remek.
-Lou, gyere reggelizni!- kiabált anya a földszintről, nekem pedig újra összeszorult a torkom, és a könnyek mardosták a szemem. Ő is mindig Lounak szólított. Szomorúan felkeltem az ágyról, majd kifelé csoszogtam, de az ajtóban megtorpantam. Rápillantottam a kaktuszra, a következő pillanatban pedig zokogva rogytam térdre. A tüskés növény tövében egy hófehér bimbó díszelgett. "Majd ha eljön az ideje. Légy türelmes Lou." Merengtem el, majd könnyes szemmel Larryhez léptem, és szeretetteljesen megcirógattam a szirmokat.
-Együtt.- suttogtam az ígéretünket, miközben megbabonázva csodáltam a virágot.Sziasztok csibék!
Hát itt a vég. Vagyis még egy epilógus lesz, de azt vagy a hétvégén vagy jövőhéten lesz kint.
Yours sincerely, Kita.❤
YOU ARE READING
Photograph
Short Story"We keep this love in a photograph, We made these memories for ourselves."