Kell

326 46 10
                                    

A zenét el ne felejtsétek. Jó olvasást!
Yours sincerly, Kita.❤

Emlékszel, amikor eltévedtünk?

Szokásosan a kaktusznak énekelgettem az egyik nyári slágert, amikor beléptél a szobámba. Mosolyogva sétáltam eléd, majd megcsókoltalak. Amint elváltunk, szorosan megöleltelek, és szomorúan állapítottam meg, hogy megint fogytál. Hátráltam egy lépést és csak néztelek. Néztelek, és próbáltam elképzelni az életet nélküled. Mit hagysz magad után? Fájdalmat, emlékeket és egy Larry nevű kaktuszt. Igen, elneveztem a kis növényt. A kettőnk nevéből kreáltam, tudom kreatív lett.
"Valami baj van?" Kérdezted meg, mire én megráztam a fejem, és úja megöleltelek. Fejem a mellkasodba fúrtam, és engedtem, hogy elbódítson az illatod. El akartam magamban raktározni mindent. Mindent, ami hozzád köt. Mindent, ami te vagy.
"Mi lenne, ha elmennénk túrázni?" Ötleteltél, én pedig úgy néztem rád, mintha kinőtt volna a harmadik füled.
"Biztos vagy ebben? Szerintem nem kéne..." Egy csókkal belém fojtottad a szót, majd győztes vigyorral az arcodon hajoltál el. Te is tudtad, hogy megnyertél. Egy számomra idegen helyre vittél. Néha azt hittem eltévedtünk, de percekkel később már teljesen biztos voltam benne, hogy így van.
"Merre tovább?" Kérdezted mosolyogva, én pedig dühösen torpantam meg.
"Ez azt jelenti,hogy eddig sem tudtad, hogy merre megyünk?" Feleltem fojtott hangon, te pedig vállat vontál.
"Meglehet." Mondtad egyszerűen, bennem pedig felment a pumpa.
"Te nem vagy normális! Elhozol egy kietlen erdőrészre, és szándékosan eltévedsz! mi lesz, ha rosszul leszel? Ha összeesel? Bassza meg beteg vagy!" Keltem ki magamból, te pedig könnyes szemekkel néztél.
"Azt hiszed én nem tudom? Hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy kurvára de CML-em van? Louis, én csak szeretnék élni egy kicsit. Szeretnék veled lenni, ameddig lehet. Mert egyszer minden véget ér. Minden..." Sírtad el magad, én pedig szorosan megöleltelek.
"Sajnálom." Suttogtam a füledbe, miközben te a kezeim között rázkódtál. Amint megnyugodtál, hátra léptél, és félve megkérdezted.
"Együtt?"
"Együtt."

Azóta nem voltam erdőben...

PhotographWhere stories live. Discover now