Belül Hercegnő, kívül Utcalány

5. rész

Egyre közelebb volt hozzám, míg össze nem ért az orrunk. Csak néztük egymást, de elhúzódott.
- Túl közel voltam. Nem láttam az arcod! - mosolygott. Azt hittem megcsókol. Életem második csókja lett volna...
Nem válaszoltam rá.
- Fontos vagy nekem! - lépett közelebb hozzám. Ezt nem értem, hogy mondta.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem.
- Majd rájössz! - kacsintott.
Megint közelebb lépett hozzám és összeért az orrunk. Éreztem, ahogy az ajkaimat nézte. Vissza a szemeimbe, mintha engedélyt kért volna, hogy hozzáérjen. Nem mondtam semmit, csak izgultam mi lesz. Éreztem, hogy bólint és kicsit elemelte a fejét és ránézett megint az ajkamra. És egy lendülettel felém hajolt és megcsókolt. Ajkaink egymásén volt, végül nyelvünk játszadozott. Nagyon jó volt. Engedtem neki és éreztem, hogy ő neki is tetszik. Igaz ő csókolt meg, de mindegy.
Mikor befejeztük neki támasztotta a homlokát az enyémnek. Boldog voltam.
- Ne haragudj, nem akartam, csak elragadott a vágy! - mondta az arcomba és nyomott a homlokomra egy puszit. Elakart menni, de visszarántottam.
- Nekem nagyon tetszett ez! Talán máskor is megtörténhetne, de csak esőben! - mosolyogtam. Elröhögte magát.
- Oksi! - mosolygott és elindult.
- Várj! - szóltam neki. - Ez maradhatna csak köztünk? - kérdeztem.
- Persze Hercegnőm! - és végleg ott hagyott.
Lassan én is beindultam, mert teljesen átfagytam.
Beléptem a szobánkba és mindenki, undorodva nézett rám. Nem érdekelt, csak megfogtam a fürdős szettem és indultam a fürdőbe. Nagyon meleg volt a víz. Tisztára átfagyott testemre, nagyon égető volt. Mire lefürödtem meg minden, a többiek már aludtak. Csak az ágyamban forgolódtam és gondolkodtam, hogy mi történt ma velem...

Másnap
Hétfő van. Nem szereti senki, még akkor se, ha nem suliidő van. Itt a mai nap, csak a igazgató beszédjéről szól. Egész délelőtt, csak ülünk és figyelünk. Nagyon várom már. (Amúgy nem...)
 Felöltöztem kényelmes ruhába és indulhatott az unalmas délelőtt. A nagy teremben álltunk, hogy most mit fog mondani az igazgató.
 - Kedves hercegnők és hercegek! - így mond minket, mert talán valaki az. - Mai napon rövid beszédet fogok mondani, mert mindenki bemutatja mit tanult az egy hét alatt. Ilyen most, és még hónaponta  lesz! Kérlek titeket, hogy mindenki próbáljon figyelni mit csinál! Első dolog a tea délután lesz. Pontozni fogunk mindenkit, és a következőn valaki ki fog esni! Úgy vigyázatok!- és ezzel lezárta. Pedig még sok mindent akart volna vele kapcsolatosan mondani, csak megszólalt a kürt, hogy mennünk kell.
 Épp a terem előtt várakoztam amikor Adam és Todd köszöntek.
 - Szia! - mondták egyszerre.
 - Sziasztok! Mizujs? - kérdeztem.
 - Velünk semmi, de veled annál több. Mennyire izgulsz? - kérdezi Todd.
 - Kicsit sem! Tudom, hogy elbénázom és hogy nem ide való vagyok! Úgysem én vagyok a tesód! Nézd azt a csajt - mutattam aki bent van. - Azzal sokkal jobban hasonlítasz, mint velem! Barna haj, barna szem, stílusotok, satöbbi! - mondtam hadarva.
 - Te nagyon parázol! - szólt Adam és közelebb jött. - De nyugi minden rendben lesz! - súgta a fülembe.  
 - Igen szerintem is minden rendben lesz! - mondtam magamnak biztatóul.
 Még álltunk egy kicsit és láttuk, ahogy a lány, nyolcast kapott. Tízből nem is olyan rossz, sőt inkább tök jó!
 - Sarah Goldburg jöjjön be! - kiabált az igazgató. Egy nagy levegőt vettem és bementem.
 - Sarah mutasd meg, hogy töltesz teát! - és bólintottam. 
 Utána jöttek a többi. Végül szerintem elég jól sikerült.  Várom az eredményt és izzad a tenyerem, hogy most mi lesz.
 - Sarah Goldburg! 9-est kaptál! Szép teljesítmény - szólt az igazgató.
 - Köszönöm! - és kiviharoztam a helységből.  - Jó lett! - ugráltam.
 - Mondtam, hogy sikerülni fog! - mosolygott Adam. Örömömben a nyakába ugrottam és csak virultam. Visszaölelt.
 - Azt mondtad, hogy ne nyilvánosan - súgta a fülembe.
 - Nem érdekel! Boldog vagyok! - súgtam vissza.
 Mikor végre lemásztam és jöhetett a többi. Hát azok nem sikerültek valami jól. 4-5- öt kaptam. Nem voltam valami boldog, az első óta és a táncra meg 2-est kaptam. Magamban cirkuszoltam nagyon, de kívül tök nyugodt és lazának tűntem.
 - Tényleg nem érdekelnek a pontszámok? - kérdezte aggódóan Kath, akinek a legrosszabbja 8-as volt.
 - Nincs semmi gond! Ez még nem élőben megy! Majd egy hónap múlva, de nem hiszem, hogy az leszek, mert nem érdekel! Akkor hamarabb hazajutok és végre normális életet élhetek - hadartam végig, kicsit gyorsabban, mint kellett volna.
 - Ez kicsit gyors volt, hogy felfogjam, de oké. Elhiszem, hogy nem érdekel, de ha itt hagysz szomorú leszek - mondta barátnőm lehajtott fejjel. Éreztem, hogy neki nem lenne jó, ha elmennék, de ezt mindenki más is észrevenni, de mindegy.
 - Figyelj! - szóltam, és felkapta a fejét. - Ahogy tudok azon leszek, hogy bent maradjak, de ha nem sikerül, akkor mennem kell! - mondtam kedvesen.
 - Jó - és lefolyt egy könnycsepp a szemén. Elmosolyodott és letörölte. - Szeretlek!
 - Én is! - és megöleltük egymást. 
 Nem voltam jó passzban, főleg most, hogy még a barátnőm számít rám. Nem tudok, ilyen sok mindennel törődni túl sok ez nekem...