Belül Hercegnő, kívül Utcalány

4. rész

Vasárnap hamarabb kellett kell nem, mint a többiek, mert még volt egy tea órám. Nem volt hozzá sok kedvem. Felöltöztem és indulhattam az órára. Ez volt az első órám, ahol megdicsért Susan.
 - Na ez az óra nagyon jól ment! Remélem nem sokára a többi is így fog menni - mosolygott.
 - Én is remélem - mosolyogtam vissza rá.
 - Na most utadra engedlek és beszéld meg a többiekkel, hogy délután menjetek el! - szólt.
 - Jó. Köszönöm! - és ezzel elmentem.
 Azon járt az agyam, hogy vajon hajlandóak lesznek-e, eljönni velem. Remélem, hogy megbocsájtanak és jönnek.
 Ahogy a szobánkba beléptem, egyből megpillantottam Kath-et. Félrehívtam.
- Hát nem tudom hol kezdjem. Először is bocsi a tegnap miatt csak kicsit felment bennem a pumpa. Nem akartam undok lenni, csak igen, nem tudom. Másodszor remélem megbocsájtasz, ugye igen? - kérdeztem félve.
 - Persze, hogy igen! Én bocsi, hogy elkezdtelek piszkálni a fiúkkal, ha azt nem tettem volna, akkor nem lett volna ez az egész! - szomorodott el.
 - Nyugi, nincs semmi gond! Akkor ez azt jelenti, hogy béke? - bólintott. - Akkor lenne kedved délután elmenni a városba? Susan megengedte és azt mondta, hogy te jöhetsz velem.
 - Persze! - mondta lelkesen.
 - Még egy! Rá kéne beszélni Todd-ot és Adam-ot, hogy jöjjenek el velünk, mert teljesen csak így engednek el! - mondtam félve.
- Semmi gond, de a hozz bocsánatot kell kérned Todd-tól! - mondta szúrósan. Ezt gondoltam, mert Kath nem szereti a haragot és semmi más veszekedést.
 - Jó azt tudom, de hol lehet velük találkozni? - kérdeztem.
 - Hát a palotában! - lelkesedett. - Pár utcányira van innen. De ha jönnek ma is megnézni, hogy halad a képző akkor találkozunk velük - gondolta át.
 - Honnan tudsz ilyen sok mindent?
 - Hát kérdezősködtem Todd felől és úgy... - esett zavarba.
 -Szerelmes vagy Todd-ba? A Király és Királynő fiába?És mi van ha kiderül,hogy a tetvére vagy?- értetlenkedtem.
 - Nyugi! Én nem lehetek! A szüleim nekem vér szerintiek, nem örökbe fogadott vagyok! Én csak elakartam jönni ide, csak pár ember van aki árvaházas és fegyelemért jött ide. - magyarázta el.
 - Komoly? Én ezt nem tudtam... Akkor csak pár árvaházas van?
 - Igen, és azt mondják, hogy a Todd testvére lány, csak hogy legyen kivel táncolni  az utolsó napon, ezért vannak fiúk is. Sok mindent tudok, amit te nem. De majd mindent elmondok, csak most keressük meg a fiúkat! - lelkesedett és már húzott magával. Még nem bírtam felfogni a hallottakat. Akkor a fiúk csak táncpróbák miatt vannak, hogy év végén a lányoknak legyen kivel táncolni, ezért hercegnőképző csak, mert a fiúk már ki vannak lőve. Évente 2-4 árvaházas és a többi meg vagy azért jön, mert viselkedni tanuljon meg, vagy kedve volt itt lenni. Akkor ennek nincs is sok értelme.
 Todd azt mondta tegnap, hogy nem tudja, hogy fiú vagy lány testvére van. Gondolom neki még nem mondták el, hogy mért vannak még fiúk.
 Akkor a Királyi családban egy lány és egy fiú gyerek van. Szülőkről senki nem tud semmit. Vagy is arról nem mondott semmit Kath.
 Egész délelőtt kerestük őket, de nem találtuk, ezért elmentünk ebédelni. Gyorsan végeztünk és elhatároztuk, hogy elmegyünk a palotába. Mikor kiléptünk az udvarra, ott álltak a szökőkútnál, Todd és Adam. Ahogy meglátta őket Kathleen, megfogta a csuklóm és húzott maga után. Mikor odaértünk, én kifulladva tettem térdemre a kezem. Barátnőmön meg nem látszott semmi. Szépen egyenesen állt és normálisan vett levegőt.
 - Sziasztok fúk! Nincs kedvetek a városban bóklászni? - kérdezte meg Kath.
 - Sziasztok! - köszöntek egyszerre. - Mért is ne? - mondta mosolyogva Todd.
 - Akkor gyerünk! - mosolygott Kathleen is.
 - Várjatok! Még kifújom magam! - mondtam két szusszanás közt. Na igen, nem ártana sportolnom egy kicsit. Felegyenesedtem és indulhattunk.
 - Mehetünk! - erőltettem magamra egy mosolyt. - De ha futunk, akkor rám ne számítsatok! - tettem hozzá. Csak röhögtek. Akkor már nincs harag, de azért majd még ma beszélünk a tegnapról..
 Elindultunk. Elől ment Todd és Kath. Mi meg hátul Adam-mal. Hát előttünk lévőek nagyon jól elvoltak egymással, de mi nem annyira. Nem volt témánk se semmink. Nem ismerjük egyáltalán egymást. Mondjuk Kathleen-ék se, de ők próbálkoznak, mi nem merünk úgy érzem. Végül megtörtem a csendet.
 - Milyen szép időnk van! - mondtam. Erre elröhögte magát.
 - Igen, szép idő van! - mosolyodott el. - Ez honnan jött? Már majd nem esik!
 - Hát akkor is! Esőben táncolni vagy is inkább amit én szoktam csinálni, ugrabugrálni, az jó dolog! És ha esik ugrabugrálni lehet! - mondtam. Na jó, ez gyerekes volt. És egyszerre kezdtünk el röhögni.
 - Hát ha esne, akkor ugrabugrálhatunk együtt - mosolygott azzal az édes mosolyával. Nem, nincs édes mosolya és fejezd be Sarah a gondolkozást!
 - Na és mizujs? - ennél hülyébb ötletem még nem volt.
 - Semmi különös. Herceg vagyok, szép élettel és van egy jó haverom, Todd. Anyukám egyfolytában uralkodik - elröhögte magát. - Most született nem rég egy kis tesóm.
 - Aha. Cuki lehet! Hány éves? És apukád? Ő is anyukád mellett uralkodik vagy valami fontosabb dolga van? 
 - Igen, nagyon cuki! Nemsokára 2 éves lesz, még fél év. Apukámról nem nagyon szoktam mesélni. Anyuék elváltak, mert ő nem volt király és anya meg Királynő. 2 éves koromban volt minden. 10 éves koromig láttam, de utána semmi. Nem tudom hol van, semmit nem tudok felőle. Fél apukával nőttem fel eddig. Mint mondtam 10 éves koromig apa ott volt, de nem mindig. Utána rá 2 évre anyját összeházasították egy Királlyal. Nem szerette nagyon, de muszáj volt neki. Végül lett egy gyerekük a kis tesóm Stephanie. Anyja örül a kislányának ezért boldog, de tudom belül azt kívánja, bár az apukámtól lenne a gyerek.
 - Hát sajnálom, hogy megkérdeztem, nem akartam kellemetlenséget okozni! - néztem mélyen bele a tekintetébe.
 - Semmi gond! Egy idő után úgy is megtudtad volna - mondta.
 - Hogy-hogy?
 - Mert az én életemet, már mindenki ismeri. Sokan sajnálnak, de engem ez nem érdekel.
 - Én nem tudtam - mondtam.
 - Jó. Hozzá teszem akit érdeklem, vagy valahogy ismeri az életemet.
 - Értem. És honnan tudod, hogy én nem érdeklődöm feléd? - csúszott ki a számon. Fr@ncba, most rájön, hogy szerelmes vagyok belé! Úristen mit gondolok! Komolyan azt mondtam magamnak, hogy szerelmes vagyok belé?! Hogy tudhatott Sarah így meghódítani téged egy pillantásával? Úristen azt hiszem beleestem! - gondoltam  magamban.
  - Ha érdekelnélek, nem is tudom. Inkább hagyjuk. - mondta.
 - Oké. Akkor csak fél Herceg vagy? - mosolyogtam. Kitört belőle a röhögés, akkor ez a baj feloldódott.
 - Igen, ha így nézzük, csak fél Királyi vér van bennem - mosolygott. - Na és veled mi újság?
 - Semmi különös.
 - És ami tegnap volt, az is semmi? Amiket mondtál?
 - Igen. Vagyis nem. Arról senki nem tud, csak én. Bocsi, de nem szeretnék róla mesélni - mondtam. Kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy ő megbízott bennem, én meg nem benne.
 - Semmi gond! Megértem, hogy nehéz róla beszélni, de ígérd meg, hogy elmondod! Addig nem foglak békén hagyni! - mondta mosolyogva.
 - Nem ígérek semmit! - mosolyogtam.
 - Így állunk? - bólintottam. - Sarah Goldburg ezt még megbánod! - figyelmeztetett.
 - Igen? - kérdeztem, fejemen egy nagyon nagy vigyorral.
 - Igen - erősítette meg.
 - Nem félek!
 - Nem is kell! Nagyon jól fogod érezni, magad! Max egy kicsit félhetsz! - próbált ijesztgetni.
 - Hát meglátjuk! - néztem bele a két, kék szemeibe. Szemkontaktus akkor hagytuk abba, amikor az elől menők hátra fordultak.
 - Na skacok! Itt egy pláza, ki szeretne moziba menni? - kérdezte Kath. Rajtam kívül mindenki igent mondott.
 - Én biztos, hogy nem megyek, de ti csak nyugodtan - mondtam. - Addig shoppingolok egy jót!
 - Biztos? - kérdezte Kathleen. Bólintottam. - Akkor fél 5 kor a bejáratnál!
 - Jó. Ott leszek! Sziasztok! - és ezzel elváltunk egymástól. Bankkártyámat használtam fel, amire gyűjtöttem a sok pénzt. Most van rajta olyan 200.000 ezer. Mindet elkölteni könnyű, de megdolgozni érte már nehéz. Éppen a C@A-ban jártam amikor megpillantottam a régi legjobb barátnőmet, Virginiát. Sorban állt a fülkéknél. Odamentem hozzá.
- Szia! - köszöntem neki. Megfordult és a nyakamba ugrott.
-  Hellóka csajszi! Mi újság veled? - kérdezte.
- Semmi különös. Tök béna vagyok a hercegnőképzőben, semmi nem megy - kezdtem bele.
- Na ne búslakodj! Van kedved csajos napot tartani?
- Persze, de csak fél 5-ig lehet, utána jönnek értem.
- Rendben! Addig is keress ruhákat! Állom az egészet! Persze, jó sokat! - kacsintott.
- Nem kell, tényleg! - hadakoztam.
- Tudod velem szemben nem érdemes kiállni, na gyerünk szedj össze sok ruhát és gyere próbálni! - utasított.
- Nagyon köszi! - mondtam hálásan.
- Semmiség! Ha az ember apja gazdag megteheti! - tárta ki a kezét, hogy ez van.
Gyorsan elszaladtam ruhákért és mentem a próbafülkébe. Virginia mindig nézte, hogy melyik áll jól. Persze, megkaptam a régi stílusomat és sokkal felszabadultabb voltam. Egy óra shoppingolás után, bementünk egy fodrász szalonba. Végre kiszedték a sok barna hajfestéket a hajamból és visszakaptam a régi szőke hajszínemet. ( Olyan hajfestéket kérek mindig, amit ki tudnak szedni a hajból. ) Ja meg a göndör fürtjeim el tűntek, a sok vasalás után. Ez háromnegyed óra hossza volt. A maradék háromnegyed órát pedig végigbeszéltük a Starbucks Caffe-zóban.
- Na és mesélj magadról, mi van a suliban? - kérdeztem, mert egész nap rólam volt szó.
- Hát rengeteg minden történt. Voltam John-nal, mert egyedül érezte magát nélküled, de utána gyorsan elvegyült a menők közt, vagyis köztünk. - mosolygott, de nekem bent lehervadt mindenem. Ott hagytam John-t az öcsémet és egyedül volt.
- Valami más? - kérdeztem.
- Igaz, ez nem érint jól téged. Van egy átlagos fiú a suliban és szerintem helyes. Nem rég jött. Amúgy elhívott egy randira és nem tudom mit válaszoljak! - csapott bele végül a közepébe.
- Hát én azt mondom, te Virginia vagy és neked muszáj megszerezned! - mosolyogtam rá.
- Szerinted próbáljam meg?
- Persze! Te mindig, minden fiúra hajtottál és ha ezt kihagyod, akkor nem tudom mi lesz. Egy világ dől össze! -  mosolyogtam, ő meg elröhögte magát.
- Igazad van! És mellesleg kedves, aranyos, segítőkész és még...
- Na ezt hagyjuk! Nem szeretem a szerelmes dolgokat! - mondtam unottan.
- Na te is kezdesz visszarázódni a régi énedbe! Egyre jobban kapom vissza az én Utcalány barátnőmet! - mosolygott.
- Tudod, nem is annyira rossz a hercegnőképző, mint gondoltam.
- Tudom csajszi és azt is, hogy minden jól fog menni neked, lealázol mindenkit és megmutatod, hogy belülről igazi hercegnő vagy! - mondta és hittem neki.
- Tudod, nagyon köszönök mindent! Jól esett az első hét után visszaszabadulni a régi életemhez, vagyis a vasárnap és a szombatjához! Máskor is találkozhatnánk! Még egyszer köszi mindent, a ruhákat, az igazi hajamat és egy jó barát társaságát! - mosolyogtam rá hálásan.
- Erre vannak az igazi barátok! De ha megint kiszabadulsz onnan, hívj fel! Itt a telefon számom, keress egy fülkét is hívj! Várni fogom! Addig is szia! - megölelt és mentem a bejárathoz.
Kint még nem állt senki. Nagyon jó barát Virgi, de ezt régen nem éreztem ennyire. Jó volt vele beszélgetni. Felszabadultnak éreztem magam a régi szakadt farmernadrágomban és haspólómban. Jó volt érezni a vállamra omló hosszú, szőke, göndör hajamat. A kezemben a sok szatyorral álltam és vártam a többieket, míg végül kiléptek.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva.
- Úristen Sarah! Veled mi történt? - kérdezte aggódóan Kath.
- Semmi, csak visszakaptam a régi külsőmet - mosolyogtam.
- Amúgy csini! Illik hozzád! - mondta Todd. Kathleen bólogatott.
- Igaz, először leszúrtalak, de ahogy végig mértelek tök jól nézel ki! A hajad az...
- Eredeti! - szóltam közbe. - Ilyen eleve a hajam!
- Jól áll! - mondta barátnőm.
Félve pillantottam Adam felé, aki csak bólintott. Akkor szerinte is jól áll. Erre még jobban felderültem.
Elkezdtünk visszasétálni a képzőbe mikor már nem csak csepergett az eső, hanem zuhogott. Meg nincs is olyan közel sétálva 15 perc. ( Ami igazából rövid, de ha esik az eső, akkor 5 perc alatt tisztára átázol.)
- Hívjunk taxit! - tanácsoltam.
- Okés - mondta Todd és elkezdett telefonálni. Mikor befejezte megszólalt.
- 5 perc és itt van.
Addig kint ácsorogtunk. Megjött a taxi és tettük be a csomagokat. Hát olyan sok volt, mert nem csak én hanem a többiek is mindent összevásároltak ( Jó a fiúk nem, de mi Kathleen-nel igen ), hogy csak három ember fért be.
- Ti menjetek csak, majd odaérek! - mondtam.
- Akkor én is megyek veled! - szólt Adam. - Ma is egyedül voltál, mi meg együtt moziztunk meg minden. Nem menj egyedül! - szállt ki a kocsiból.
- Nem voltam egyedül! Összetalálkoztam egy barátnőmmel - mondtam.
- Akkor sem mehetsz egyedül vissza! - mosolygott, csak nem tudom mért. - Na sziasztok, majd találkozunk a kiképzőben! Szedjétek ki az összes csomagokat! - fordult a kocsi felé. Todd bólintott és elindult a taxis, aki már tiszta pipa volt ránk. Elindultunk így mi is!
- Nem kellett volna! - szólaltam meg.
- De látni akartam, ahogy az esőben ugrálsz! - kacsintott.
- De bőrig áztunk már most! - hitetlenkedtem, és figyelmen kívül hagytam mit mondott.
- Nyugi, csak te! Nekem a dzsekim nem ázik át! - mosolygott.
- Ezt nem hiszem el! - hisztiztem. - Itt vagyok veled és én bőrig átáztam, te pedig a kabátoddal jössz, hogy te milyen jól jártál, mert nem ázik át! - mérgesedtem be.
- Nyugi Sarah! Fázol? - kérdezte.
- Kicsit - mutattam az ujjaimmal.
- Akkor gyere ide! - és magához húzott. Fél karjával átölelt. De nem sokáig, mert elengedett.
- Nem értelek - zavarodtam össze. De nemsokára kiderült, hogy mért engedett el. Levette a kabátját és rám rakta. Magához húzott és megint fél karjával átölelt.
- Megfelel Hercegnőm? - kérdezi. Annyira lágy volt a hangja és kedves.
- Igen! - bújtam közelebb hozzá, ahogy csak lehetett. Nagyon meleg volt a teste, és ahogy beszívtam az illatát, gyomrom görcsbe rándult. Sokáig mentünk így. A pólója tisztára átázott.
- Te nem fázol? - kérdeztem aggódóan.
- De, de nem fontos! Te vagy a fontosabb! - mondta. Megállítottam és valami okból megöleltem. Annyira jól esett.
- Köszönöm! - fúrtam a fejem a vállába.
- Érted mindent! - mondta. Lefagytam. Most komoly, hogy azt mondta, érted mindent?! Mosolyra húzódott a szám. Felemeltem a fejem és megint mélyen, a szemébe néztem. Annyira gyönyörű a kék szempárja. Meg az illata, haja, kicsit izmos. Ajj, csak ő egyben a legjobb!
- Na menjünk, mert megfázunk! - mondta mosolyogva.
- Menjünk! - értettem egyet. A hajamra még adott egy puszit és indultunk. Aki nem tudja, hogy mi van köztünk ( mondjuk én se tudom, na mindegy ) az azt hinné, hogy járunk. Tovább folytattuk a sétálást, ugyan úgy. Átkarolt, én meg hozzá bújtam!
Mikor elértünk a kapuig elengedte a vállam és megfogta a kezem. Gyorsan besiettünk a szobáinkba, és ott volt Todd és Kathleen. Épp beszélgette valamiről mikor mi beléptünk kézen fogva. ( A többiek lent voltak, és gyakoroltak vagy csocsóztak. ) Megláttak minket és elmosolyodtak. Egyből ki akartam venni a kezem, az övéből, de nem engedte. Így hát még mindig fogtuk egymás kezét.
- Sziasztok! - köszöntek. - Itt vannak a cuccok. - mutatott Kath. Akkor tűnt fel a sok szatyor a háttérben.
- Ja, jó, majd kiválogatom! - hagytam azt a gondolatot, hogy meg kéne néznem melyik, az enyém.
- Na te Hercegnő, gyere csak! - szólt a háttérből Adam. Megfordultam és kivezetett. Hátra néztem, azok csak mosolyogtak.
- Mért is kellett odamennem hozzád, amikor fogtuk egymás kezét és két lépésnyire voltam előrébb, mint te?!
- Mert nem akartalak húzni, ki az udvarra - mondta.
- Mért is megyünk ki? - kérdeztem.
- Mert még tatozol nekem egy tánccal!
- Milyen tánc? - húztam tovább az agyát. Persze, hogy tudtam az ugrabugrálásomra gondolt.
- Hát esőben ugri burgrid helyett, táncolunk. Tudod, nem szeretek ugrálni - mosolygott.
- Kár! - szomorodtam el látszólag, amúgy mosolyogtam.
- Hát igen, de ennek jobban fogsz örülni!
- Remélem is!
Az a fura, hogy azt mondtam a fiúk, mind magukkal törődnek. Adam más! Velem törődik és érdekli mi van velem! Igen, VELEM! Ez annyira jó volt. Lehet, hogy a szerelem nem is butaság! Inkább jó dolog. - gondoltam magamban.
- Na itt vagyunk! Ha már vizesek vagyunk, táncoljunk! - mondta. A szökőkútnál voltunk. Benyomott a telefonján egy lassú zenét és felkért táncolni. Annyira figyeltem hova lépek, hogy elfelejtettem, hogy ez csak egy buli.
- Figyelj! - erre felkaptam a fejem. - Nyugodtan enged el magad, nem érdekel ha rám lépsz vagy hasonló. Érezd jól magad! - az utolsó mondatott már a fülembe súgta.
- Ja, jó, csak én nem tudok táncolni - szomorodtam el.
- Engem nem érdekel, csak érezd jól magad! - éreztem a fülemen, hogy mosolyog.
- Rendben! - elengedtem magam és táncoltunk. Elég jól ment. De tényleg és annyira jól esett. Az eső, meg ő, a legjobb! A haja összevissza állt az eső miatt, de jól állt neki. Mikor befejeződött a zene megálltunk.
- Nem is voltál olyan rossz! - mondta.
- Nagyon köszönöm! - vigyorogtam.
- Gyönyörű az új hajad! És hogy vizes az esőtől, még szebb! - mondta. Olyan kedves.
Csak álltunk és néztük egymást, míg végül közeledett felém...

Sziasztok! Nyomjatok egy csillagot, ha tetszett! 😊❤ Nemsokára jön a következő rész!