Belül Hercegnő, kívül Utcalány

7. rész

Csak ültem és bámultam ki a fejemből, mikor valakinek az árnyékát éreztem a hátamon. Felnéztem az illetőre és dühösen nézett rám. Sok kérdés fogalmazhatott meg a fejében, mint az enyémben válaszok, de semelyikünk nem szólalt meg. Annyira dühös volt, hogy belerúgott a fába. Sírás kerülgetett megint.
- Mért tetted? - kérdezte már sokadszorra. - Mért hagytál ott, mért? - fröcsögött a dühtől. Nem bírtam megszólalni, hatalmas gombóc volt a torkomban.
- Válaszolsz még ma?! - ordított rám. Megint elkezdtek potyogni a könnyeim, egyre gyorsabban. Arc vonása kicsit megenyhült és odajött hozzám és leguggolt. Egy ideig csak nézte ahogy sírok, de végül teljesen elgyengült.
- B@ssza meg!- mondta ki. Felkaptam a fejem és csak néztem rá. Azt vártam, hogy folytassa, de nem tette. Csak nézett. Mint én őt. Sírástól a szemfestéken biztos elfolyt, de nem izgatott, csak az, hogy mi lesz. Nem történt semmi. Szomorúan fordítottam a víz felé a fejem. Ő is így tett.
- Szép hely! - mondta ki.
- Az - szólaltam mag nagy nehezen, először ma neki.
- Milyen gyakran jársz ide? - kérdezte.
- Minden nap - mondtam kapásból.
- Ennyire nagy lenne a baj?
- Ezt, hogy érted? - fordultam felé.
- Nem járnál egy csendes helyre, ahol a madár se jár, ha nem egyedül akarsz lenni - jelentette ki, de ő csak a vizet nézte.
- Egy! Madarok vannak itt! Sok!
- Kettő? - kérdezte és rám tette tekintetét.
- Kettő...-megakadtam. Nem akartam hazudni Adamnak, főleg a szemeimbe. Így lenéztem a földre és nem folytattam.
- Igazam van - válaszolta helyettem. Továbbra is a földet figyeltem csak.
- Sarah mond el mi a baj! Megfogsz könnyebbülni! - mondta és maga felé fordította a fejem, így muszáj volt belenéznem gyönyörű kék szemeibe. Bólintottam egy picit. Elengedte a fejem.
- Hol kezdjem? - kérdeztem.
- A legelején.
- De azt te nem akarod tudni! - figyelmeztettem.
- De, mindent akarok tudni! Bízz bennem! - mondta komolyan.
- Rendben! 3 évesen örökbe fogadott, a mostani anyukám. Betty volt az első barátnőm. Eldöntöttük. hogy majd megyünk a Hercegnő képzőbe, de ez csak nekem valósult be, de addigra nem akartam már menni. Nem voltak barátaim egy időben. Lett egy fiúm aki bevitt a menők közé. Egy csók volt köztünk és szakított velem.Itt volt az a nagyon nagy változásom. Hosszú hajam vasalása, smink, nem törődöm stílus és a többi. Betty elment kiskoromban és nem rég jött vissza. Virginia csak héba-hoba volt velem. Egyedül voltam, szüleim a kis öcsémmel foglalkoztak, egy fiú közelébe sem mertem odamenni. Kis idő múlva már foglalkoztatott az is, hogy kik a szüleim, miért hagytak el. Nem tudtam az igazi nevem. De egy valamit tudok, a mostani szüleimnek meg van egy papírjuk, amit az IGAZIAK adtak oda az árvaházas vezetőnek. Pár éve találtam, meg a szobámba, de észrevették, hogy elkezdtem kívülről nézegetni, hogy mi ez. Elvették tőlem. Annyit mondtak, hogy nem állok rá kész és, hogy a szüleimtől van a levél. Azóta keresem, de nem találom. Magamat egy olyan banda közt találtam akik, vágdosták magukat. Először nem mertem magamat, de mikor már teljesen lent voltam a földön, húztam magamnak egy baromi nagy csíkot. Elvéreztem. Kórházba kerültem, sok ideig nem bírtam lábra állni, mert úgy belevágtam a combomba. Meg van még a helye...Nagy hibát követtem el, tudom. Utána jött a hercegnőképző...minden tökéletesnek tűnt ott. Voltak barátaim és volt életem, egyedül a hely amiről szól, azt nem teljesítettem. Elküldtek. Összetörtem, de félig-meddig felkeltem a földről. Azt hittem lehet jövőm, de nincs. Ugyan az az elveszett lány maradtam - fejeztem be.
- Sajnálom, nem tudtam - szólalt meg egy kis idő után.
- Senki nem tudta eddig és nem is fogja más megtudni, ha rajtam múlik - álltam fel és indultam volna vissza, amikor megszólalt.
- Az élet kegyetlen, meg kell birkózni vele, de ha nem teszed, ugyan olyan gyenge maradsz amilyen vagy! - mondta és felállt. Felém nyújtott egy levelet és elment. Csak néztem a távolodó alakját. Nem bontottam fel a levelet, nem volt kedvem. Mikor összeszedtem magam hazaindultam. Szüleim jól leszidtak amiért elmentem otthonról, egy szó nélkül. Csak bementem a szobámba és bámultam ki a fejemből. Nem bírtam aludni. Forgolódtam és gondolkodtam Szorítottam a levelet magamhoz és próbáltam erőt vetni magamon, hogy kibontsam. Este 11 kor kibontottam és elkezdtem olvasni.
'' Kedves Hercegnőm!
Tudtam, hogy kifogod bontani bármi is történt. Ebben a levélben Boldog születésnapot szeretnék kívánni, meg még egy dolog! Kathleen nagyon maga alatt van és megszeretnélek kérni, hogy az évzáróra gyere el! Tudom, hogy most arra gondolsz, hogy nem mehetsz, mert kitettek, de van egy másik lehetőséged. Hogy mi az? Megmutatod mindenkinek, hogy ott a helyed. Ezt hogy csináld? Holnap 3 kor a palota előtt! Várlak! Gondolom már sejted mit szeretnék! Ja meg még jössz egy piknikkel!😉
Szerelmed, tudom, hogy az vagyok!: Adam Herceg''
Csak mosolyogni tudtam a végén, tudom mire gondolt és ez boldoggá tett.
Másnap, Vasárnap
Virginiától, Betty-től és Jack-tól bocsánatot kértem. Megbocsájtottak és egyből meséltem nekik a levélről. Azt mondták muszáj elmennem, ezért most a palotához sétálok.
Mikor odaértem, már Adam kint állt. Amikor meglátott elmosolyodott.
- Tudtam, hogy eljössz! - jött oda hozzám és ölelt meg.
- Nem ezért vagyok itt, hanem azért, hogy taníts! - toltam el magamtól.
- Igaz, gyere! - és bementünk Todd palotájába. Gyönyörű volt.
- Bárcsak itt laknék! - sóhajtottam fel.
- Hátha Todd-ot rábeszéled - röhögött fel.
- Nem úgy dilinyós! Igazából, ha az lenne az otthonom, milyen jó életem lenne! - mondtam. Erre nem válaszolt.
- Gyere, menjünk gyakorolni, hogy le tudj vizsgázni! - mondta és már húzott maga után. Igen, azért vagyok itt, hogy mindent újból vegyek a hercegnőségről és utána, leérettségizzek belőle. Így ott lehetek, támogatni Kathleen-t. Ez a lényeg...
Bementünk egy bálterembe.
- Itt vagyunk! Első dolog amit megtanulsz az önbizalom. Bíznod kell magadban, hogy menni fog, csak utána tudsz kezdeni magaddal valamit.
- Nem értem.
- Állj mérleget!
- Nem tudok!
- Próbáld meg!
- De nem fog menni!
- Pont erről beszéltem! Amíg nem bízol önmagadban nem fog menni!
Erőt vetve magam azt mondogattam magamnak menni fog.
- Menni fog Sarah, menni fog! - motyogtam.
- Sikerült! - kiáltott fel Adam. Erre kinyitottam a szemem és tényleg. ( Félelemtől becsuktam...)
Gyorsan felegyenesedtem és Adam nyakába ugrottam.
- Következő az egyéniség! - tolt el magától. - Ezt neked kell majd kitalálnod a fejlődésed közben. Ráfogsz érezni!
- Rendben.
- Udvariasság. Ez azt jelenti, hogy mindenkivel kedves szavakat használni és jól bánni az emberekkel. Kezdjük!
- Mit mondjak? - fagytam le.
- Jó napot vagy bármit! Mondjuk játsszuk el, hogy rendelni akarsz tőlem, mutasd meg, hogy szoktál!
- Rendben! - bólintottam. - Szia! Pincér én akarok rendelni egy kávét!
- Na ezen sokat kell változtatni! Szia helyett, Jó napot vagy a megfelelő napszaknak köszönni és akarok helyett szeretnék! Meg a végén köszönd meg!
- Jó napot pincér!
- Jó napot hölgyem! Mit szeretne?
- Szeretnék egy kávét kérni! Köszönöm. - mondtam mosolyogva.
- Ez az! Ügyes! Illem másokkal!
- Az ugyan ez! - mondtam unottan.
- Jó akkor menjünk tovább! Tartás! Húzz ki magad! - kihúztam és rá tett a fejemre egy könyvet. - Sétálj!
És elindultam. Leesett egyből a fejemről a könyv. Feltettem, de két lépés után megint leesett.
- Nem megy! - adtam fel 5 perc után!
- Bízz magadban! Nem fog minden egyből sikerülni, gyakorolni kell! Oké?
- Oké - fújtam ki a levegőt és tettem fel a fejemre.
Már másfél órája gyakorlok, de nem bírtam 10 lépésnél többet menni.
- Elfáradtam! - mondtam és szétterültem a padlón.
- Elhiszem. Gyere ki kisérlek! - vezetett ki.
- Holnap ugyan itt! - mondta búcsúzóan és bement. Ott álltam szerencsétlenül és vártam, de nem tudom mire. Mondjuk arra, hogy kijön és megcsókol, vagy azt mondja ügyes voltál Hercegnőm! De nem történt semmi, mikor már meguntam az állást elindultam haza...

Sziasztok Bogárkáim!
Sajnálom, hogy nem hozztam eddig a részt, pedig megígértem, de nem volt időm. Suli, tanulás és az edzéseim, minden szabad percemet elveszik. Próbálom hozzni a részeket, de egy héten lehet, hogy sajnos csak egy részt tudok hozzni! Bocsássatok meg nekem...
Puszillak titeket!