Belül Hercegnő, kívül Utcalány

21. rész

Február 14 van. Valentin nap. Ma mindenki nálunk fog lenni. Vagyis a nevelő szüleim, John, a barátaim, a családom, Kath, Dave és meghívtam Adam-ot is. Félek, de remélem eljön. Sokat jelentene nekem...

Már mindenki a nappaliban van, kivéve Adam. Bemutattam Dave-et a szüleimnek akik nagyon ismerősnek találták, de hát még nem találkoztak... Tovább nem várhatunk, kezdjük el a bulit! Nagy asztalra kitéve a kaja és a táncparkett. Igaz, annak kicsi volt, de ennyi embernek megfelelt.

Dave... Szóval eléggé sok minden változott rajta, fekete haja, de olyan mint a paróka... Teljesen más velem mostanában. Túlra távolságtartó és ez bosszant...

- Akkor most mit csináljunk? -kérdeztem.

- Beszélgessünk - mondta apa. - Dave te suliba jársz?

- Nem, dolgozok. - válaszolta.

- Értem. Mért vagy ilyen ismerős mindenkinek? - kérdezte apa.

- Nem tudom. Tudnom kéne? - kérdezte vissza.

- Táncoljunk! - üvöltöttem el magam és bekapcsoltam újból a zenét. Mindenki bulizni kezdett.

- Bocsi apuért - súgtam Dave fülébe.

- Nem baj - mosolygott rám.

Aztán valaki bekapcsolt egy lassú számot és felkért Dave táncolni.

Talán most először láttam, tényleg az igazi énjét. Megforgatott, meg minden. A zene végénél jártunk és egymást néztük. Rám nézet, talán így még soha sem és azt olvastam le a szájáról, hogy sajnálom. Nem tudtam mire érti, de rá egy másodpercre megtudtam. Közelebb hajolt hozzám és a számra nézett. Cirógatta az arcom és ahogy vége lett a zenének, szép lassan hozzáért az ajkamhoz. Végül gyengedén megcsó...

Esőben táncolunk...ADAM-MAL!!! Elenged és elmegy, aztán visszafordul és megcsókol... Befutok a hercegnőképző kiválasztására és elordítom magam.... Belépek a hercegnőképzőbe... Kath-tel ülünk a padon... Anya, tesóm....és apa.... Szertartás félbeszakítás és Adam szemébe nézni... Csendes tónál ülni... Adam és a családjánál lenni... És végül, mikor összeesek...

Elválunk egymástól és a szemébe nézek. Emlékszek mindenre és...és ő nem Dave. Felismerném mindenhogy! Leveszem róla a parókát és megvillan a barna haja. Lesütött szemmel áll előttem. Mindenki felismerte. Én is! Hirtelen megindulásból megölelem és szorosan magamhoz húzom. Emlékszem! Csak megcsókolt...és emlékszem! Mindenre! Ahogy tudtam magamhoz szorítottam. Visszaszereztem mindent. Ő is csak szorított. Aztán végül elengedtem és belenéztem a szemébe. Lefolyt egy könnycsepp a szememből, az arcomra. Csak szomorúan nézett.

- Adam? - kérdeztem a könnyeim közt.

- Sajnálom, nem akartam! - mondta és lehajtotta a fejét.

- Emlékszem! - mondtam boldogan és a családom felé fordultam.

- Mi? - kérdezte mindenki.

- Adam megcsókolt... - mondtam halkan. - És minden eszembe jutott! - mondtam boldogan és ez említett személy felé fordultam. - Köszönöm - suttogtam. Rám nézett szerintem még nem bírta felfogni amit mondtam és egy hirtelen felindulásból megcsókolt. Szorosan magamhoz vontam és legszívesebben soha nem engedtem volna el, de mivel elfogyott a levegőnk el kellett válnunk.

- Jesszus, kicsim! - ölelt át szorosan anya. - Emlékszik! - szipogta.

- Köszönjük! - mondta a bátyám Adam-nak és haverosan megölelték egymást. - Hiányoztál! - mondta a tesóm.

- Ti is! - mosolygott Adam.

Aztán még sokat beszélgettünk és koccintottunk, hogy újból emlékszem mindenre. Mindenki Adam-ot és engem ünnepelt. Aztán eljött az éjfél és úgy döntöttünk véget vetünk a bulinak. Adam és én felmentünk a szobámba és szétterültem az ágyon. De jó emlékezni!

- Most mi lesz? - kérdezte.

- Itt alszol? - kérdeztem félve.

- Persze, de akkor menj fürödni, aztán én - mondta.

- Figyelj, tudom sok mindenen mentünk át, de nem lehetne ott befejezni, ahol tartottunk? Mikor még volt eszem? - röhögtem fel kínosan, mire ő bement a fürdőbe. Akkor most mi van?

Pár perccel később kijött egy alsógatyába. Haja vizes volt. Gyorsan én is elmentem. Én egy hálóingbe és egy bugyiban tértem vissza. Adam már az ágyban feküdt. Mellé telepedtem és elfordultam tőle. Most mi lesz velünk? Elmegy holnap és ennyi volt?

- Dorothy! - szólalt meg kis idő múltán. - Nem akarom folytatni. - valami keserűséget éreztem a torkomban. - Ott nem. Nem akarom ott folytatni. - nem értettem. - Össze voltunk veszve, bunkó voltam és nem érdemellek meg. Szóval... - nem engedtem, hogy végig mondja.

- Ott folytassuk, ahol együtt vagyunk és szeretjük egymást. - fordultam felé.

- Rendben - egyezett bele.

- Tegyünk úgy, hogy arra még most sem emlékszem - mondom mosolyogva. Csak felröhögött és magához húzva megcsókolt. Aztán rátettem a fejem a mellkasára, miközben ő átölelt...

Eljött a Valentín nap! Első sorban mindenkinek Boldog Valentín napot kivánok! Másodsorban pedig aki single annak jelzem, hogy én is és Boldog vagyok... Attól, hogy a szerelmesek napja, attól még örülhetünk... Mondjuk én beteg vagyok... Na mindegy csak annyit akartam mondani, hogy Boldog Valentin napot! Irány csokit enni! 😁😁😁