Belül Hercegnő, kívül Utcalány

2. rész

Az ébresztő óra már 6 kor keltett minket. Annyira váratlanul ért, hogy leestem az ágyról. Szétterültem és aludtam volna tovább, ha Susan nem jön oda, meg a többi házvezető.
- Kelj fel! Ruha választás! Ma van az öltözködni tanulj meg nap! - ráncigált helyre Susan.
- Önnek is jó reggelt! - durcáskodtam.
Ahogy felkeltem egyből húzott maga után a ruhapróbákra. Többiek meg csak nevettek rajtam. Hátra fordultam és kinyújtottam rájuk a nyelvem. Nem nagyon örültek neki. Sokan megsértődtek és elfordultak. Mások meg még sokkos állapotban voltak.
Mikor odaértünk a ruhapróbás nőhöz, ő kedvesen köszönt.
- Jó reggelt hölgyem! Milyen ruhát szeretne? - kérdezte.
- Valami olyat, amiben nagyon csinos lehet és fölül hozzásimul alul meg bő! - utasította Susan. De én mért nem mondhattam az ötletem?! Ez nem ér! Dühösen néztem Susan-ra, hogy mért nem én mondhattam az ötletem, de ő rám se hederített. Egy szép fehér ruhát kaptam.
- Mért fehér? - kérdeztem Susan-t.
- Mert ez a ruha a fiúkkal táncolásra van. Nem csak lányokat hívunk hanem fiúkat is. Hátha megtaláljuk Todd-nak a testvérét.
- Kinek? - ráncoltam össze a homlokom.
- Nem tudtad?! Todd-ot tavaly találtuk meg ez a sok tömeg közt, hogy ő a Király és Királyné fia. Igaz a szüleiket még keresik, de nagy valószínűleg meghaltak. Todd igazi neve akkor Jackson volt mikor rátaláltunk, de egy papír mindent kimutatott, hogy ő az, csak a neve más. Benne meg volt az, hogy igen is én megcsinálom és a legjobb leszek. Elég szegény családból jött, ezért először undorodtak tőle, de ahogy megismerték, megkedvelték.
- De durva! Én ezt nem tudtam!
- Pedig tavaly ez volt a nagy hír! - mondta a fodrász aki ez idő alatt a fél hajamat megcsinálta. Még fél óra volt hátra és kész voltam. Sminkkel, ruhával és a hajjal.
Letelt a fél óra. Így néztem ki.

Először megláttam és szörnyülködtem. Mi lett belőlem?! Ebből voltam ilyen.

Sok a változás. Persze ennél durvább kinézetem is volt. Mikor végig sétáltam a folyosón mindenkinek tátva maradt a szája. Susan furcsán viselkedett velem. Nem értettem. Lányának tekintett, legalábbis úgy éreztem. Boldog voltam, csak kicsit feszengtem a ruhába, mert a jó megszokott farmernadrág után egy ilyen, elég fura. Kínosnak éreztem, ahogy megbámulnak. Mentünk a nagy terem felé, úgy egyre görcsbe rándult a gyomrom. Ott fogunk találkozni a fiúkkal. Nincs kedvem. Nem szeretek fiúkkal lenni, csak a tesóm az akit elfogadtam. A többit mindig elküldtem.
Beléptem a nagyterembe Susan-nal és minden szempár felénk meredt. Az összes fiú itt van, vagyis úgy néz ki. Kicsit ledermedtem, de egy nagy levegőt vetve magamon beljebb léptem. Nem tudtam mit csinálni a helyzettel, ezért odafordultam Susan-hez, hogy adja oda a telefonomat.
- Susan, ideadnád a telómat?
- Nem! Egy udvarias hölgynek szépen kell kérnie, de amúgy sem adhatom oda. Nem szabad használni!
- És a szüleim?
- Hát a hozz be kéne menni, a városba. De nem mehettek egyedül, ezért nem. Sehogy nem tudsz velük beszélni, sajnálom.
- Sajnálhatja is! - durciztam be. Leakartam ülni a padlóra, de Susan azt se engedte, ezért így feladtam. Ez az öreg néni semmit nem enged. Mikor mindenki megérkezett, párba kellett volna állni egy fiúval, de nekem nem maradt senki. Ja meg még egy lánynak. Ketten tétlenül álltunk.
- Akkor ti kimaradtok a táncpróbákból! - mondta a szigorú tanárunk. Remek. Leültem egy padra és tétlenül néztem előre. A lány mellém leült és megköszörülte a torkát.
- Szia! Kathleen vagyok, de csak hívj Kath-nek.
- Csá! Én Sarah vagyok és ennek nincs becézése.
- Aha, te egy rossz csajszi vagy!
- Nem egészen, de naggyából igen. Nem szeretem, ha úgy hívnak.
- Mert?
- Mert nem vagyok az! Van bennem abból is, de kedvesség is szorult belém.
- Attól függ kivel beszélsz?
- Mondjuk.
- Nem vagy kicsit kétszínű?
- De, sokan mondták. Amúgy meg nem érdekel.
- Aha. Nem tudom, hogy jól döntöttem, hogy ideültem.
- Én se tudom. - mosolyogtam rá. Nagyon szimpi Kath.
Kinyílt a nagy terem ajtaja és belépett rajta két fiú.
- Nézd! Ott van Todd Herceg! - mutatott és egyben olvadozott Kathleen.
- Igen. Látom. Ő lenne a Királynő és Király fia?
- Igen! - visított egy kicsit.
Aki mellette állt az is Herceg lehetett. Mert mindkettőjük fején korona volt. Unottan bámultam magam elé, amikor elkezdtek felénk lépkedni.
- Idejönnek! - lelkesedett tovább Kath.
- Látom - forgattam a szemem és a padlót kezdtem el nézni.
Mikor ideértek megszólalt Todd.
- Sziasztok! Én Todd vagyok, ő meg itt Adam Herceg - még mindig a födet bámultam.
- Sziasztok! Én Kathleen vagyok, de csak hívjatok Kath-nek. Ő meg a barátnőm, vagyis pár perce ismerkedtünk meg, de úgy gondolom azok vagyunk.... Na mindegy, vagyis ő Sarah - kavarodott már meg a végére. Felé pillantottam egy kicsit és láttam, hogy elpirult.
- Aha - szólt egy kicsi hallgatás után Todd. Most néztem fel először. Todd-dal találkozott a tekintetem és éreztem, ahogy végig mért. Én nem mertem, hátha valami gond lesz belőle. Utána átettem a tekintetem a másik fiúra, és...és...elkapott egy nagy gyomor görcs. Nem tudom, hogy mért, de ahogy végig mértem és végén a elkaptuk egymás tekintetét. Csak néztük egymást. Nagyon szép kék szeme volt, és ahogy néztem egyre jobban belemerültem. Nézésünket a tanár zavarta meg.
- Todd Herceg! - örült  meg a nő. -  Megkérhetnélek titeket, hogy beálltok próbálni a lányokkal? Nincs párjuk. - mosolygott a fiúkra.
- Persze! - vágta rá kapásból. Megfogta a kezem és egyből egy kép tárult elém. Amin két kisbaba van egymás kezét fogva és fölöttük két szülő. Egyből elengedtük a másik kezét és értetlenül néztünk egymásra.
- Te is láttad? - kérdezte rémülten.
- Igen, két gyerek, szülők! Ez mi volt? - kezdtem én is félni. Bólintott. Ugyan az láttuk, ez ijesztő. Gyorsan párt cseréltünk, vagyis Todd elment Kath-hez és így nekem Adam maradt.
- Felkérhetlek táncolni? - kérdezte.
- Muszáj igent mondanom, mert ez egy táncóra - forgattam meg a szemem.
- Nem muszáj, mehetsz Todd-hoz is. - mosolygott.
- Hát azt inkább most kihagynám - gondoltam megint arra a, nem is tudom mi volt az...
- Na gyere! - ragadta meg a kezem és elkezdtünk táncolni, vagyis csak próbáltunk. Nem sikerült. Mindig elrontottam valamit. Miattam, nem ment a tánc jól. Alig vártam, hogy vége legyen a táncpróbának, és elfussak.
- Na itt vége gyerekek! Holnap találkozunk! - búcsúzott a tanár.
- Köszi, hogy elviseltél és még egyszer bocsi a bénázásom miatt. - fordultam Adam felé és kifutottam a teremből. Nagyon béna vagyok, és ez még csak a délelőtt volt. A szobánkba mentem. Senki nem volt ott, mert a fiúkkal beszéltek és barátkoztak. Én lerogytam az ágyam előtt a földre és elkezdtem sírni. Hogy mért? Mert nem ide való vagyok! Nem tudtam egy normális mozdulatot csinálni...
Susan lépett be az ajtón megkönnyebbülve.

- Végre meg vagy! Már azt hittem elszöktél! - szidott le, egy kicsit. Felnéztem rá, a könnyeim csak gördültek tovább az arcomon. - Mi történt? - váltott egyből hangsúlyt.

- Nekem ez nem megy! Nem vagyok hercegnő fél e! És minek vagyok itt? Nem én leszek a lányuk! Több száz lány és fiú van a világon! Visszaakarok menni a családomhoz! - dühösen mondtam ki, közben lecsordult egy újabb könnycsepp a szememből.
- Könnyen feladod Sarah! Nem így ismertelek meg! Téged egy erős, magabiztos lánynak láttalak meg először. Tudtam, hogy te nem fogod feladni, épp azért jelentél meg olyan külsővel, amilyen vagy. De rájöttem, hogy ez csak álca mások előtt és csak egy hisztis lány vagy! - csalódottságot éreztem a hangjában. Még hogy hisztis vagyok? Nem is vagyok! Na jó most egy kicsit, de amúgy nem szoktam. Magamban összegyűlt minden düh és ezt mondtam.
- Ki a hisztis? Én biztos, hogy nem! Kitartóbb vagyok, mint bárki más! - mondtam dühösen.
- Biztos vagy benne? Én nem hiszem, hogy az vagy. Már most feladtad pedig csak első nap délelőttje van! - mondta.
- Igen, ebben igazad van! DE összeszedtem magam, ebben a pár percben, és mindent megteszek, hogy megfeleljek.
- Gondolom - forgatta a szemét Susan. - Segítsek? - kérdezte.
- Öhm... - gondolkodtam. Jó lenne egy kis segítség, hogy mindent jól megtanuljak. - Elfogadnám.
A nap hátra lévő részében szerencsétlenkedtem...