Megbántás vagy megbánás

Boldogság..

Estére hazaértem..Leültem az asztalhoz és elővettem a telefonom..Lillátóp nem fogadott hívásom volt..El is felejtettem.Ahj..Már nem hívom vissza.Biztos alszik..

Elmentem lezuhanyozni aztán az ágyba..Nem tudtam aludni.Egész éjjel csak forgolódtam.Reggel elmentem a mosdóba majd felöltöztem.Elindultam órára de mikor bementem a terembe se Kinga, se Lilla és Zsombi sem volt ott...Furcsa.Lehet elmentek együtt valahova... Óra után egyből a szobám felé vettem az irányt.Lefeküdtem és telefonoztam.Azon gondolkoztam hogy valamit nagyon rosszul csinálok ha egy nap 2 embert vesztek el..A délután többi részét a történetem írásával folytattam.Aztán úgy döntöttem lemegyek enni valamit az ebédlőbe.Mikor leértem megpillantottam Kingát, Lillát és Zsombit..Egy másik asztalnál meg Ádámot és még két embert..De jó...Visszajött.Elvettem a kaját ami nem más volt mint kakaó és kenyér valamivel megkenve..Úgy döntöttem egy külön asztalhoz ülök egyedül.Mindkettő társaságra ráláttam, Zsombi elindult felém Ádám pedig végig figyelte feltünően a két haverjával.

-Szia Tes-mondta halkan és leült.

-Szia.-mondtam neki.

-Bocsánat hogy tegnap kiabáltam veled-mondta még mindig halkan.-De amit Ádámról mondtam azt tényleg így gondolom..-tette hozzá határozottan.

-Igen.Átgondoltam mindent és nekem is ez a véleményem róla.-mondtam.És tényleg így gondoltam.Zsombinak igaza van.

-És az hogy szeretlek...Ugye nem változtat a barátságunkon?-kérdezte félős hangon..A szívem szakadt meg.Zsombival mindig jó barátok voltunk, a legjobbak.Odamentem hozzá és megöleltem.

-Persze hogy nem-mondtam neki az ölelés közben.Mikor megfordultam láttam Ádámot...A szeme villámokat szórt.Fogalmam sincs mit képzel magáról, legalább Zsombival meg lehet beszélni a dolgokat....

...

Vissza sétáltam a szobámba.Elmentem lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba.Mindent kizárva pihentem. Semmire nem gondoltam.De kopogtak.Kinyitottam és Ádám állt ott..már megint.

-Szia-nézett rám kaján vigyorral.Büdös volt..Pia szaga volt.Részeg?

-Szia-mondtam neki és folytattam.-Te ittál?

-Egy picit talán..-mosolygott..Csúcs.2 döntésem van.Elküldöm vagy segítek neki és beengedem.Ez nem kérdés.

-Gyere ülj le.-tártam ki a karom.Tette amit mondtam.Adtam neki egy kis vizet.Nem volt annyira nagyon részeg.Szerintem csak ittas volt.

-Az ebédlőben miért nem jöttél oda hozzánk?-kérdezte.Ez csak az ital hatása lehet.Biztos elfelejtette hogy csak úgy felszállt a buszra és egész uton alig beszéltünk.

-Miért mentem volna?Csak úgy elmentél Pestre..-mondtam kicsit idegesen de ittas szóval nem fogok veszekedni.

-Csak rossz volt a kedvem..-motyogta.

-És ha rossz a kedved akkor én mindig tűrjem el hogy úgy kezelsz mint ha a kutyád lennék?!-nem mondott semmit csak ült és nézett maga elé.

-Itt maradhatok éjszakára?-szólalt meg.Mosolyogtam.

-Nem.Csak egy ágy van.-nevettem.

-Alszok veled.-nevetett ő is.-Nem.Alszok a földön-tette hozzá lelkesen.

-Menj csak a szobádba aludni-mondtam mosolyogva.Felállt és az ajtó felé men, követtem.A küszöbnél megállt majd hátratűrte a hajamat a fülem mögé.

-Sajnálom-mondta halkan majd megcsókolt.Az az érzés, szószerint majdnem összeestem annyira hirtelen ért.Pár másodperc múlva abbahagyta rámmosolygott és elment.

Kifújtam a levegőt.Becsuktam az ajtót és lefeküdtem.Nem tudtam abba hagyni a vigyorgást.Amikor megcsókolt éreztem azt hogy szeretem őt.Hiszen, mindenkinek lehet rossz napja.