Megbántás vagy megbánás

Elszáll a pillanat

Reggel...
Megint az asztal felett ébredtem, a szakdolgozatom nem készül el magától...
De lebalább ez lesz az utolsó évem.Igaz még van 240 napom beadni a dolgozatot de még a 2%-a sincs kész...
Most hogy mindenem fáj elballagok a mosdóig, hát igen...A jelenlegi állapotomban zombikat megszégyenítő módon nézek ki.
Miután megmostam a fogaimat, felraktam egy kis sminket.Tényleg nem sokat, nem vagyok sminkes fajta.
A hajamat lófarokba kötöttem és kicsit összébbpakoltam, mivel tegnap kiderült lesz egy szobatársam...Egyedül voltam eddig a szobában, persze vannak barátaim de ezt az évet teljesen a tanulásra fogom szentelni.Nem sok időm lesz a barátaimmal elmenni valahova vagy órákat beszélni velük, de megértik.
Az ágyamat megigazitottam majd a szekrénybe behajtogattam a ruháimat.Miközben pakoltam találtam egy képet Ákossal...Ákos az egyetlen pasim...volt.Megcsalt, de annyira nem fáj már, talán azért mert csak pár hónapot "jártunk".Ott a csóknál több nem történt.Szóval komolyabb barátom mégnemvolt.
Miután nagyából rend lett felkaptam a kistáskám és lementem az ebédlőbe,már ott volt Kinga, Lilla és Zsombi.Intettem nekik majd elmentem a kajámért ami nem más volt mint vajaskenyér, hm csak vaj...És persze a kakaó ami még talán türhető is.Fogtam a tálcát és odamentem a többiekhez.
-Hali-köszöntem nekik és leültem Zsombi mellé.
-Szia!-köszöntek majdnem egyszere.
-Na mivan?Megint elaludtál?-kérdezte Lilla és beleszürcsölt a kakaójába.
-Hát a felkelés mindig a nehézségem volt-nevettem és elkezdtem a kajálást.A többiek elkezdtek dumálni de én semmire nemtudtam koncentrálni csak a kajára, ami ha éhes vagy akkor finom.
-Na és tudod már ki lesz a szobatársad?-kérdezte Zsombi, igazából furcsa de még én sem tudom hogy ki lesz az.
-Hátha valami izmos pasi-ábrándozott Kinga.
-Szerintem egy tata lesz-mosolygott Lilla.
-Majd meglátjuk-mondtam nevetve majd felálltam és elvittem a tálcát a mosogatónéniknek.Igen nekem örökre nénik maradnak.
Mikor mentem volna ki az ebédlőből a szobámba,Zsombi kiabált utánam.
-Tes,várj.
-Igen?-néztem rá és mosolyogtam ahogyan liheg egy kis futástól, persze tudom hogy megjátsza de azért aranyos.
-Hát..öhm..-habozott-tudod..Nem lenne esetleg kedved ma meginni valamit?Ismerek egy jó bárt..-mondta kicsit zavarodottan.
-Menjünk-mosolyogtam rá.
-Neked a délután 5 megfelel?-kérdezte uvariasan és a jól megszokott Zsombis hang visszajött.
-Persze, akkor a főbejáratnál találkozzunk.-mondtam neki.
-oké.Elkisérjelek a szobádig?-kicsit furának tartottam a kérdését, ugyanis a szobám itt van a másik oldalon.
-Nem fog megenni semmi-mosolyogtam rá és olytattam.-Ha meg mégis akkor azt úgyis meghallod,na megyek majd akkor 5-kor,szia-mondtam neki és elindultam a szobám felé.
A szobában letettem a táskám az asztalomra és lefeküdtem egy kicsit pihenni, végül mély álomba szenderültem...
Az álmomat egy erőszakos kopogás zavarta meg.Felébredtem.Mikor ajtót nyitottam egy barna szempár fogadott, tökéletesen elfésűlt haj.Gondolom ő a szobatársam?!De azt látom hogy ő flegmán végig mér, majd megszólal:
-Bemehetek?-persze ezt sem abban a hangsúlyban amiben én gondoltam...
-Öhm...Ja,persze,gyere csak-haboztam és elálltam az ajtóból.
Végig követtem a tekintetemmel, bement majd lerakta a táskáját az egyik sarokba az ágya mellé.Belenézett az asztal felett lévő tükörbe és beletúrt a hajába...úristen...
-Ez mi?-kérdezte és a szakdolgoztamonak a vázlatát kezdte el lapozni.
-Az?Az..öhm..semmi-odamentem és elvettem tőle.Elég személyes dolgok is vannak benne...Vágott egy pofát majd lefeküdt az ágyára és nyomkodni kezdte a teleonját,pár másodpercig bámultam hogy egy ilyen aranyos külsőben hogy lehet egy ilyen flegma lélek bezárva?
Végül én is leültem az ágyamra.Az ő és az én ágyam között nem volt sok hely mert a szobák is kicsik.
Elővettem az Ártatlanok című könyvemet és olvasni kezdtem.Persze ebben megint megzavart az a valaki, fura hogy be sem mutatkozott...
-Hol a Wc?-kérdezte egyhangúan.
-Ott mutattam-egy ajtóra ami a szobánkból nyillik ki.Elment a mosdóba majd visszajött és folytatta előző cselekedetét.
Hát nem valami beszédes ember...Valamiért az olvasás nem kötött le, ezért felálltam és elmentem az asztalomig a szakdolgozatomért és a laptopomért hogy ágyba vihessem.Mikor megfordultam Ő állt mögöttem.
Pár másodpercig csak néztük egymást majd kikerült és odament az asztalhoz.Én pedig kifútam a levegőt...Észre sem vettem hogy bent tartottam.
-Mi a neve?-kérdezte miközben egy almát evett és leült az ágya végébe.
-Teresa, de szólits csak Tesnek.
-Teresa-modta határozottan,jelezve hogy ő nem fog becézni...hát oké.-mióta jársz egyetemre?-kérdezte végig engem bámulva.
-Ez az utolsó évem.-mondtam, majd én is kérdeztem tőle-És mi a te neved?-meglepődött arcot vágott.
-Nem vagy otthon a fociban,mi?-kérdezte és kidobta az almacsutkát.
-Nem nagyon.
-A nevem Nagy Ádám.-mondta és visszafeküdt az ágyába a telefonjával.