Megbántás vagy megbánás

Elmegyek...

...Mélyen a szemébe néztem és láttam az elszántságott, azt hogy ő valójában nem is olyan flegma, bunkó.De leplezi.Valami sérelem érhette...

Amíg ezen gondolkoztam észrevettem hogy ajka vészesen közeledett az enyémhez.Megcsókolt.Éreztem mentolos ízét, az elragadtságott és minden érzelmét ebben a csókban.

Nemszámítottam erre.Keze a derekamra csúszott, én pedig átkaroltam a nyakát. De nem hagytuk abba.Egyre vadabb lett, de leállt.Rámnézett és láttam a csillogó szemeit.A szeme mindig sötét volt de most nem...most vággyal teli szempárokat láttam.Pár másodpercig néztük egymást aztán elengedett,párlépéssel hátrébb állt majd megszólalt.

-Mi ez a komoly tekintet, Teresa?-mondta a megszokott flegma hangon.

-Öhm...Mi volt ez?-kérdeztem tőle.

-Mi?-mondta és közben visszament a szobába.Követtem.

-A csók-mondtam neki.

-Ja az. Az egy puszi volt.-mondta.Mi?Mi baja van?

-Ez egy csók volt-jelentettem ki.-Miért?-nevetni kezdett.

-Ezt te tényleg komolyan vetted?-kérdezte gúnyosan.

-Egy csókot nem lehet figyelmen kívül hagyni-csattantam fel.

-Utoljára mondom hogy ez nem csók volt-mondta határozottan és erőszakosan.

-Láttam a szemedben hogy élvezed.-jelentettem ki neki.Nem nézett rám, elővette újra a telefonját.

-Nem láttál te semmit.-dörmögte az orra alatt.Ezt nem hagyom annyibban.

-De láttam!Láttam a csillogást, a vágyat és éreztem is-mondtam nyugodtan...de lehet nem kellett volna feszegetnem a témát.

-Ne ellenkezz!-állt fel az ágyból.-Utoljára mondom hogy ez nem volt semmi.Ez egy kibaszott csók.Mindennap megcsókolok valakit.Nekem nincs olyan hogy "barátnő" meg hogy "járok valakivel". Mostmár te is azon nők között vagy akiket lesmároltam. Szóval ez tényleg nem jelent semmit.-üvöltött.Fájt.Fájt hogy ilyet a fejemhez vágott.Fájt az ahogy ezt közölte velem.Én csak néztem őt. Nem szóltam semmit csak kikerültem és kimentem az ajtón. Lehet hogy én vagyok a hibáshogy ezen a témán rágódtam de lehetett volna szebben is közölni.De ő ordibált.De nem féltem.Tudom hogy sosem bántana.

Nem tudom hova megyek.Ezért elindultam le a lépcsőn.Szerintem elmegyek sétálni.A friss levegő sosem árt.

Átgondoltam a dolgokat és arra jutottam hogy új szobát kérek...Tanulnom kell és nem ilyen hülyeségekkel foglalkoznom...Már kezdtem fázni ezért visszaindultam és rögtön az igazgatóhoz vettem az irányt.

Nagy nehezen de kiadtak nekem egy külön szobát.Nagyon kevés a hely és mindig jönnek újak.Bementem a régiszobámba és Ádám ugyanúgy telefonozott.Látta hogy pakolok.

-Hova mész?-kérdezte majd rámnézett.

-El innen.-mondtam.

-Komolyan?-nevetett-Egy csók meg egy kis vita miatt elmész?-lenézően nézett rám.Unom azt hogy folyton lenéz.Lenéz pedig semmit nem tud rólam.

-Nem-felálltam és folytattam.-nem azért megyek el mert összevesztünk.Nemérdekel.A tanulás miatt megyek el.Nem vagyok kiváncsi a kis életedre. Csak leakarok diplomázni és élni akaraom az életem. Nincs időm, sem energiám arra hogy mindennap összevesszek veled meg Zsombival.Ezért megyek el.-jelentettem ki.Láttam hogy egy értetlen és egy "nem érdekel" pofát vág.

-Szóval a nőjeid közül bármelyik ideköltözhet a helyemre-mondtam majd kimentem a bőröndömmel.76-os szoba...3 év után.Elindultam és megtaláltam.Bementem.

Hasonló volt a régi szobámhoz. Mivel erőm nem volt már elpakolni ezért rögtön az ágyamra feküdtem.Lecsukódott a szemem és elaludtam.