Megbántás vagy megbánás

Miután...

Másnap reggel boldogan sétáltam le az ebédlőbe reggelizni.Láttam Ádámot.Kicsit megtorpantam..Mivan ha megint "rossz kedve" lesz?De megnyugtatott, egy mosolyt villantott felém.Ott volt a két haverja is.De nem nagyon érdekelt, odamentem hozzájuk.

-Sziasztok-mondtam nekik és leültem.Visszaköszöntek.

-Tes, Ő itt Dominik és Ő pedig Levi-mondta mosolyogva.Dominik intett nekem, Levi meg biccentett.Reggelizés közben végig a fociról dumáltak én meg végig Ádámmal tartottam a kontaktust.Miután befejeztük és vittük a tálcát Ádám odajött hozzám.

-Jössz a szobámba?-kérdezte.De meg sem várta a válaszom és magával vitt.A szobában az ajtót bezárta és rögtön megcsókolt.

-Hiányoztál-nyögte.Válaszul az egyik kezemmel a hajába túrtam.Egyre vadabb és vadabb lett a helyzet..Már a felsőmet vette volna le rólam mikor megálítottam.

-Ádám...Én...-nem tudtam hogy mondjam..-én még..sosem csináltam-sütöttem le a szemem és kibontakoztam öleléséből..

-Hé-emelte fel fejem a kezével.-nem baj.Óvatos leszek-nyugtató pillantásokat vetett rám.Kínos volt erről beszélni de neki nem okozott problémát.

-Akarod?-kérdezte.Elsőnek még haboztam és gondolkoztam..De szeretem őt ezért belementem..

Megtörtént..Ez egy nagyon fontos lépés volt az életemben.Igazából fájt, nagyon fájt de tűrtem és idővel jobb lett.Egymás mellett feküdtünk.

-Milyen volt?-kérdezte aggódóan.

-Fájt.-mondtam neki.Megölelt.Ádám tényleg nagyon óvatos volt.

Miután ő is meg én is lezuhanyoztunk/persze nem együtt/ leültünk és beszélgetni kezdtünk.

-Abban az 1 napban mikor elmentünt Pestre akkor jöttem rá hogy milyen hülye lennék ha egy ilyen csodálatos nőt elvesztek-ábrándozott.Jól esett de azthittem nem hozza fel a témát..

-Én egy kicsit mérges voltam rád de az már a múlté-mosolyogtam.

-Nem akarsz visszaköltözni?-kérdezte aranyosan.

-Sajnos nem lehet.Tanulnom kell.-bigyesztettem le a számat.Pedig tényleg jó lenne.

-De én hagylak tanulni-nevetett.Erre válaszul én is mosolyogtam.

-És még egy nagyon fontos kérdés...-kiváncsi voltam.-Lennél a barátnőm?-kérdezte.Nem tudtam mit gondoljak..Vegyes érzéseket éreztem.Persze hogy imádom Ádámot, az életemet is odaadnám érte de...ott van Zsombi.3 éve legjobb barátok vagyunk és egyik nap vallotta be hogy szeret..Ha összejövök Ádámmal azt mindennap el kell neki viselni..De eldöntöttem hogy a jelenlegi érzéseimre fogok hallgatni ami az volt hogy ugorjak Ádám nyakába.Meg is tettem.Ezzel leesett neki hogy a válaszom:igen.