Elválaszthatatlanok..

2. Felkészülés

Augusztus 11.
Reggel valami zörgésre keltem az új szobámban.  Nagyon meg vagyok vele elégedve. Kicsi szoba, falai szürkeszínűek, csak egy nagy francia ágy, kettő rohásszekrény, íróasztal és 3 kis fotel fért el. De nekem más nem is kell. Kiballagtam a konyhában, ahol már reggeli várt.
- Szia anyu! Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.
- Szia kicsim, neked is jó reggelt!
- Húú, de jól néz ki! - anyu tudja, hogy a lekváros palacsinta a gyengém.
- Egyél, utànna megyünk vásárolni a sulira! - mondta majd eltűnt a konyha ajtó mögött.
Reggeli után, gyorsan fogatmostam és fésülködtem. A szekrényembet kutakodtam valami ruha után kutatva. Olyan 20 perc válogatás után egy fekete rövidnadrág és egy fehér haspólót kaptam magamra.
- Kicsit hűvös szél fúj, hozz egy pulcsit! - szólalt még anyu mögöttem.
- Majd a farmert. - boktem a dzsekimre.
- Oké. Kész vagy? Mert akkor indulhatnánk is!
- Kifestem a szempillám és mehetünk!
Sminkelés után tényleg elindultunk. Nagyjából 20 percet ültünk a kocsiban aztán leparkoltunk és bementünk az üzletbe. Gyorsan megvettük a szükséges dolgokat aztán nézegettem magamnak cuki tolltartókat, táskákat, ceruzákat, tollakat. Az üzletben 4 óra alatt végeztünk, de már az első perctől fogva úgy viselkedtem mint egy 6 éves, így anyut teljesen fel idegesítettem. Vásárlás után fáradtan borultam az ágyamba és már perc alatt el aludtam. Nyugodtan aludtam, mikor ismét valami zörgésre ébredtem. Óvatosan a nyitott ablakomhoz osontam, és két aranyos cicát pillantottam meg. De aranyosak. Kimentem, hoztam egy kis sonkát és magamhoz csaltam a cicákat. Egy fekete és egy szürke ciculi. Nem félnek tőlem, kézhez vannak szoktatva. Megtartom őket, mind a kettőt. Elővettem egy régi, kötött pulcsit és egy lapos oldalú dobozba raktam. A cicáknak hoztam egy kis sonkát, majd vissza dőltek aludni. A két cica dorombolására aludtam el.