Elválaszthatatlanok..

4.

Augusztus 13.
Szombat.. Remek, ez azt jelenti, hogy sitnem kell. Az ébresztőórám rettenetes hangjára keltem. Kipattantam az ágyból, letusoltam és felöltöztem. Egy fehér kicsit bő felsőt vettem fel, egy combközépig érő fekete szoknyával. A szoknyába betűrtem a felsőt, felvettem egy fekete szív medálos nyakláncot és mentem sminkelni. Nagyon gyorsan kész lettem, 28perc alatt a tusolassal együtt. Elismerésem Emi!
- Szia anyu. 3perc és indulok! - hadartam anyunak a telefonba. Betobtam a sötét vörös rúzsom a táskába a rágógumi, gyújtó és a telefonom mellé. Ja igen, cigizek. Már lassan 3 éve. Felvettem a fekete szegecses magassarkúm és a hozzá illő bőrdzsekim. Kifutottam a ház elé és beugrottam anyu mellé a kocsiba.
- Anyu, mennyi idő mire odaérünk? - kérdeztem halkan.
- 30 perc. - mosolygott.
Nincs is jobb szombati program, mint anyu új pasijával ismerkedni. Hurrá....
Anyunak igaza volt. Hamar megérkeztünk és egy kedves arcú pasi fogadott minket.
- Tibi, ha nem tévedek.? - néztem a pasira aki körbeugrálta anyut.
- Igen. Szia Emília. Örvendtek! - mosolygott lelkesen.
- Csak Emi. Oké?
- Jaj. Bocsi hallottam nem szereted a teljes neved.
- Pontosan. Na én megyek körbenézni. - mondtam majd elindultam. Komolyan, ez a pasi egyfolytában mosolyog?. Na jó, ez kicsit durva. Ennél én kedvesebb vagyok..
- Emi!. Emi hol vagy?. Hahó!! - hallottam meg egy ismeretlen mély hangot.
- Itt vagyok. Mondjad! - kiabáltam egy fa árnyékában ücsörögve.
- Szia. Ricsi vagyok. Nincs nálad gyújtó?.
- Szia? Emi vagyok ahogy azt tudod. Komolyan gyújtót kérni jöttél?. - kérdeztem a srácra fujva a cigi füstöt.
- Nem, de ez fontosabb. - mondta mosolyogva.
- Hát jó. - meggyújtottam a cigijét és elnevettem magam.
Felálltam és a nevetéstől rázkódó vállamon éreztem egy kezet.  Hát persze. Ricsi volt az. Nem értettem mit mond, annyira nevettem.
- Emi mi ilyen vicces??. - kérdezte ingerülten.
- Te be vagy állva. És nem is kicsit.
- Na jó inkább menjünk vissza. - mondta, majd a csuklómnál fogva húzott maga után.
Hamar visszatértünk a kocsihoz. Bementünk az egyébként hatalmas házba és leültünk a nappaliba beszélgetni. Semmi komolyról nem volt szó. Aztán megebédeltünk. Életem legjobb Somlói galuskájan vagyok túl, de tényleg nagyon finom volt. Már fél 2 volt mikor anyu mondtay hogy menni kéne. Igazából kicsit sajnáltam. Nagyon jófej ez a Tibi, de a fia kicsit.. ő... érdekes..
- Köszönjük a finom ebédet és a vendéglátást. Puszi Ricsi! - mondta anyu.
- Sziasztok kiabált a konyhából Ricsi.
- Helló. Köszi mindent. - köszöntem el Többiektől majd beszálltam a kocsiba. Nagyon kedvesek, de legközelebb hozniuk kell még sütit.
- Ez egy jó nap volt. - törtem még a csendet ami köztem és anyu között beállt.
- Igen. Tudod nagyon szeretem ám Tibit. És ő is engem. - mondta kicsit elvörösödve anyu.
- Látom. - mondtam.
Az út további részében zenét hallgattam es elszivtam egy cigit. Hazatéréskor a cicákkal játszottam és felraktam töltőre a telóm. Már 5 óra volt, mikor úgy döntöttem eszek. Imádok magamnak csinálni kaját. Megkajaltam és lementem sétálni. Kirakatokat nézegettem, megláttam egy fekete fejkendőt. Beszaladtam és megvettem azt, illetve másik 3-at. Egy fekete, egy fehér, egy vörös és egy rózsaszín fejkendővel indultam haza. Sötét volt mire hazaértem. Anyu már aludt és én is fáradt voltam úgyhogy elmentem aludni. Gondolkoztam Ádámon és a kis Sziszin. Aztán hirtelen elnyomott az álom.