Elválaszthatatlanok..

3. Találkozás

Augusztus 12.
Kipihenten keltem, ami ritkaság nálam. Gyorsan letusoltam, és felöltöztem. Mivel meleg van ezért egy halálfejes rovidnacit és gy fehér trikót vettem fel. Hajamat kifésültem és hagytam, hogy a hanyagul a vállamra omoljon. Ölembe kaptam a két kis cicát és megkerestem anyut.
- Szia, jó reggelt. Szeretnék veled beszélni. - lépkedtem óvatosan anyu mögé.
- Jo reggelt! Na mesélj! - még mindig háttal áll nekem.
- Na szóval, lehetne kisállatom?
- Ezt már megbeszéltük. Majd lesz, ha beilleszkedtünk!
- De anyu! Én már beilleszkedtem. És én akarok cicát! - mondtam reménnyel teli hangon.
- Jó oké. Akkor holnap hozok neked egy macskát! - mondta és közben kezdett felémfordulni. Majd meglátta a cicákatt.
- Hihi. Már nem kell hozni! - vigyorogtam rá reménykedve.
- Azt látom. Jól van, oké. Legyen. De te takarítod. - mondta és egy szigorú tekintetet vetett a cicáimra.
- Oké anyu! - Vigyorogtam és bementem a szobámba.
Szóval akkor a fekete cica lesz Moon. A szürke pedig,
Mici. Nagyon kreatív vagyok!
Adtam egy kis sonkát és vizet a cicáknak, majd a fürdőbe vittem az alom tálcát. A cicák megszokták, szóval ezzel se lesz gond. Játszottam velük egy kicsit. Mici nagyon játékos, de Moon inkább bájos, simogatnivaló cica. Mindig mellettem van és az ölembe könyörgi magát. Annyira imádom mind a kettőt!
Összepakoltam a szobámban és elmentem hajatmosni. Megszáritottam és kifésültem. Gondoltam egyet és elmentem gördeszkázni, elindultam a harmadikról. Már pont kiléptem az utcára, mikor valaki nekem szaladt.
- Mi a franc? - kiabáltam a földön ülve.
- Jajj bocsi! - mondta egy mély hangú magas srác.
- Hát figyelhettél volna! - mondtam morcosan.
- Bocsi! Jól vagy? Amúgy Ádám vagyok. - nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.
- Élek még, Emi vagyok.
- Emi, Emi, Emi. Az egyik osztálytársamat is így hívják. Vagy mi.. - mosolygott lelkesen. Jujj de cuki a mosolya!
- Emi Black vagyok. És az utca végén lévő gimibe fogok járni.
- Örülök, akkor osztálytársak leszünk. Ádám Prekovich. - mondta fülig érő mosollyal.
- Szuper! És hova siettél ennyire? Ha nem baj, hogy megkérdezem.?
- Sziszi után. - mondta kedvetlenül.
- Ja bocsi, a barátnőd?. - kérdeztem.
- Nem, dehogy. A kutyám. - nevetett.
- Ja. Értem.
- De nem aggódom, csak a húgomhoz szaladt. Ő mg vigyáz rá.
- Ahan. - bólogattam. - Na én megyek deszkázni.
- Oké. Szia majd beszélünk.
- Szia!
Elindultam a park felé. És leültem egy padra.  Annyira szép a kis tó. Imádom. Annyira jó itt ülni, gondolkodni. Vajon Ádám is szokott ide jönni?. Vagy ő inkább a belvárosban mászkál?.
Gondolataimból egy aranyos mopsz rántott vissza. A pórázt mag után húzva ugrott fel mellém a padra. Megláttam a Sziszi nevt a nyakörvén és tudtam, hogy Ádámék kutyusa.
- Hát itt van a kis csavargó!. - jött oda egy kb 10 éves lány.
- Úgy látszik nem csak én szeretem ezt a helyet. - mondtam.
- Nem. Sziszi és a bátyám is ide jár. Amúgy Prekovich Kitti vagyok. - mosolygott a lány.
- Szia Emi vagyok. Ma találkoztam a bátyáddal is.
- Ja akkor rólad beszélt a bátyám. - mondta mosolyogva.
Ádám rólam beszélt?. Mégis mit mondhatott?.
- Igen?. - kérdeztem meglepetten.
- Igen. Mesélte, hogy szabályosan beléd esett. - nevetett fel őszintén.
- Hát igen. Valami olyasmi. - nevettem én is.
Aztán haza sétáltunk. Megbeszéltük, hogy majd még talizunk a parkban. És ezzel el búcsúztunk.
Otthon letusoltam, mivel anyu nincs itthon ezért úgy döntöttem, megyek aludni. Még csak 7 ora volt. De nem érdekelt, lefeküdttem és hamar elnyomott az álom.