A Holló léte

Érzelmek: árnyak mik megfolytanak

Felvettem a telefont, megnéztem ki az... Faker...
- Ki más? - mosolyodtam el, és felvettem. - mondd!
- Csá. Te hol a fenébe vagy? Nem ugy volt, hogy összefutunk? - bombázott kérdéseivel ingerülten. Felnevettem, és annyit mondtam.
- Nyugi... - mást nem is nagyon tudtam mondani. Felöltöztem, és elindultam.
Lassan odaértem a találka helyre, és rágyújtottam.
- Basszus... Faker mint mindig, késik. - motyogtam magamban, és egy sikításra kaptam fel a fejem. Eldobtam a cigarettám, és elkezdtem rohanni a hang irányába. Egy férfi alakja magasodott egy lány fölé, bár a férfi még így is alacsonyabb volt nálam... 182 centi az nem is annyira magas... ugye? O.o na mindegy...
Odasétáltam a férfihez, megfogtam a vállát, és megkérdeztem:
- Te még is mit akarsz ettől a lánytól. - láttam a félelmet a szemében, de nem értettem miért... majd amikor seggre ült, aztán elszaladt, leesett, hogy talán a ballonkabát, szűk fekete farmer, meg katonai bakancs, nem épp a legjobb párosítás... de nekem tetszik :D
- I... izé... - szólt a lány, én ránéztem.. - k-köszönöm...
- Ugyan... - szabadkoztam, és fordultam volna el.
- A nevem Lucie... - mondta, minden kérdés nélkül...
- Az enyém Sheppherd... de ha gondolod szólíts Kaszásnak - na jah... a sulimban lévő tesi tanár elnevezett kaszásnak, mert 8bol 8 órát csuklyában ültem.
- Izé... rendben. - mondta meglepedten.

- Te meg hol a picsába voltál? - kiabál be a sikátor másik végéröl Faker.
- Én csak... - fordulok felé.
- Te szerencsés idióta honnan fogtál ilyen jó csajt? - amint meglátta Luciet.
- Hagyjál már... majd elmesélem. - mondtam neki kissé ingerülten. Majd elindultam.
- Nem jösz velünk? - kérdezte Faker a lánytól.
- ... - a lány hallgatott, majd bólintott. Elindultunk. Nem tudom merre, de mentünk.

Nagyjából egy hét múlva a kedvenc kocsmámban ülve, meglátom Lucit a pultnál, és mellette egy aranyos, vér-vörös hajú, kék szemű szépséget. Amint belenézett a szemembe, elkönyveltem, hogy akarom őt...
Összeszedve magam oda mentem Luciehez.

- Szia. Hogy hívják a barátnődet? - kérdeztem rá bátortalanul.

- A nevem Annie - válaszolta az éppen oda érkező lány... még a hangja is angyali... bakker.

- Szia... az enyém Shepperd. - mondtam olyan zavarban, hogy a lány biztos elkönyvelte, hogy retardált vagyok. De nem... rám mosolygott.

- Sajna nekünk mennünk kell, de majd még összefutunk - mondta Lucie már már mámoros állapotban. Minek iszik, aki nem birja...
Egész éjjel nem tudtam aludni, egész végig rá gondoltam...
- Annie...

Másnap találkoztam Fakerrel... eléggé ingerlékeny volt...
- Csá... mi a gond? - kérdezni akartam tőle, de a mondat közepén hozzányomott a falhoz.
- Te mocskos angyal... - mondta démoni hangon.
- Hát ö... hallod tesó... ez picit, khmm... buzis. - azt hittem viccel, ezért én is vicceltem.
- Te kibaszott sötét angyal... - mondta ugyan azon a hangon, majd egy mozdulattal eltörte a nyakamat.
Felébredtem egy idegen helyen, egy furcsa motívum közepén feküdve...
Mi történt velem? Hol vagyok?... röpködtek a kérdések, majd megjelent Faker...