Egy átlagos srác, átlagos lélek...
Egy "Erős" ember, sérült lélek... ennyire egyszerű a szisztéma. Sokan úgy sétálgatnak az utcán, mint ha tudnák, mi az a gyűlölet... de érdekes módon, csak az tudja igazán, aki már gyűlölte saját magát....
Egy srácr...
Hát... hol is kezdjem... Talán először be is mutatkoznék. A nevem Marcus Shepperd... igen... elég vicces név, de mindegy is... az egész történet ott kezdődött, hogy Túl érzékeny srác (én), elvált szülők, egy tipikus bunkó nagy tesó. A szüleim válása után, anyámmal elköltöztünk az ország másik felére, csak hogy apámmal még véletlen se találkozzon... itt egész jó volt, hisz korábban se nagyon voltak ugy mond "barátaim"... itt se nagyon lesz más a helyzet.
Eléggé csendes, és Anti-szociális személy vagyok, ezért sokan belém is kötöttek, megvertek... de már hozzá szoktam az ilyen emberekhez, hisz sokan utálják az Emokat... ez emberek között volt bátyám is, aki hogy is mondjam... laza és menő volt, de e mellé meg volt az egója is.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Valahogy így nézek ki, ami lássuk be sok embernek fura... történt egyszer ugyan az, hogy Középiskolás lettem, és egy ipari iskolába jártam, karosszérialakatos szakra...
Itt nem igazán voltak barátaim, senkivel nem voltam jóba. Az osztálytársaim azok a tipikus bunkók voltak... meggyújtották a hajam, elvették a sapkámat, amivel eltakartam a hajam gyakorlaton... és persze, benyulták mindig a cigim, és van amikor a kajám is. Ezek a minden napi szivatások, gúnyűzések eléggé érzékenyen érintettek, ezért megcsináltam a világ legnagyobb ostobaságát: megpróbáltam öngyilkos lenni... véget akartam vetni az örökös szivatásnak, a családi problémáknak... de nem sikerült... túl gyenge voltam, hogy pengével, vagy kötéllel vessek véget, ezért gyógyszerhez nyúltam... a 8. alkalomnál elkezdtem gondolkodni, és gyűlölni mindenkit... Anyámat, Bátyámat, osztálytársakat... és magamat. Mondhatni a gyűlölet tartott életben. Persze miután megtudták, hogy ezt csináltam, ismét nevetség tárgya lettem, meg idiótának tituláltak. Még a saját Anyámtól is ezt kaptam, ezért elköltöztem Apához.
- "Új ház, új élet." - gondoltam. De ez nem sokban változott.
Miután megérkeztem, berendezkedtem, kiválasztottam a sulit. Rohamosan közeledett az iskola legelső napja... és amikor elérkezett, feltörtek bennem az előző iskolai emlékek. Azon agyaltam, hogy mi lesz ha itt is az fog történni, mint az előző iskolában. Mi lesz, ha ... a gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. A legjobb barátom hívott, Faker... azért hívtam így, mert valamit titkolt... megjátsza magát... de közel sem sejtettem, hogy mit titkol... egészen addig a napig...
Ez az első irományom.~~~~~~ Köszi, hogy elolvastátok. Ha tetszett, hagyjatok valamilyen jelet, és örömmel folytatom :)
