A Holló léte

Újra itt, hosszú idő múlva

(Mivel tudom, hogy senki nem olvassa ezt a szart, így azt írok, ami jól esik)

Elfogyasztottam a korsóm tartalmát, majd elő halásztam egy szál cigarettát a zsebemből, és meggyújtottam...

- Amugy... - kezdtem bele a mondandómba. Egyszerre 3 figyelmes szempárral találkoztam, és egy elkalandozottal... az utóbbi Fakeré volt, aki ábrándozva vizslatta Emilyt... egy démon, szerelmes? Nem értettem.

- Igen? - kérdezte Saints, majd fura kézmozdulatokat tett.

- Ja, igen... vissza megyünk a temetőbe? Mutatok valamit. - féloldalasan mosolyogtam, amire Faker egyből oda lökött egy beszólást.

- Ezzel a mosollyal úgy nézel ki, mint egy homár szívtipró. - majd elkezdett nevetni.

- Khm... nem akarok geci lenni, de..  kapd be... jó van? - Faker kinyújtotta a nyelvét, tátott szájjal(?). - bazdmeg...

Elkezdett nevetni, majd tovább vizslatta Emilyt, ahogy nevet. Elég fura volt látni Fakert, amint mondhatni lágyan néz bármire is, ami nem a házi állata, vagy kaja..  vagy sör.

- Mennyünk - mondta Lucie, majd Emily bólogatott.

Lassacskán kiértünk az elhagyatott temetőbe, de valami furcsa dolgot éreztem, és ahogy észre vettem, Faker is... ahogy éreztem, valami nagyon rossz dolog van készülőben.

- Érzed ezt angyalka? - kérdezte Faker.

- Igen... de mégis mi a szar lehet ez?

- Nem tudom... készülj fel, és kiderítjük.

- Én már kész vagyok - feloldottam a mágia zárat a szárnyaimról, majd elindultam a furcsa érzés irányába....

- Várj már te fasz! - ordított Faker, majd hallottam, ahogy Lucie sírva fakad... a gyomrom magasságába éles, hasító fájdalmat éreztem.... oda nyúltam, majd amikor magam elé emeltem a tenyerem, lidérces látvány fogott el... a saját, tulajdon vérem köszönt vissza az ujjaimról

- Ez... - térdre rogytam, majd eldőltem, mint egy zsák szar. Az utolsó emlékképek, ahogy Faker húz a földön minnél távolabb, ahogy Lucie sír, és Emily lesokkolva áll... majd képszakadás.