A Holló léte

A nagynak hitt visszatérés

- Hogy érted azt, hogy sehogy?!
- Úgy... Hogy innen már nincs visszaút.
- Ahh... Akkor ezekkel kell mászkálnom? - néztem a szárnyakra.
- Nem feltétlen. Holnapig húzd ki valahogy.
- Rendben. Bár... - és amire folytattam volna, eltűnt.

Amíg gondolkoztam, valaki kihívta a rendőröket. El kell tűnnöm. Felszálltam, majd eltűntem. A régen elhagyott temetőben találtam menedékre, egy eldugott kriptában. Egész kényelmes volt... eltekintve az üres piás üvegektől, amiket még mi hagytunk itt úgy... körülbelül egy éve.
Belemerülve a gondolataimba, észre sem vettem, hogy valaki ott van mellettem.

- Marcus... te...? - kérdezte egy ismerős hang.
- Igen... - tudtam, mit akar kérdezni, ezért válaszoltam, majd elkezdtem könnyezni. Odajött hozzám, majd letörölte a könnyeim és magához ölelt.
- Gyönyörűek a szárnyaid.
- Lucie... ezek...
- Nem számít Bátyó... - nem vérszerinti húg, de azért jól esett. Elmosolyodtam.

- Khmm...
Lucie felsikoltott, mivel megijedt.
- Áuhh... - szólaltunk meg szinkronban Fakerrel, fogva a fülünket.
- Tudjátok, hogy mennyire ijedős vagyok.
- De egyedül bejöttél a temetőbe. - mondtam neki, kicsit gúnyosan. - Tényleg Faker... Akkor, tudnál segíteni ezekkel? - mutattam a szárnykara.
- Persze. Letépjük. - mondta halál komolyan.
- Mivan veled?
- Mondom, le kell tépned a szárnyaid.
- He?
- Na jó... inkább elrejtjük fekete mágiával.
- Látod, igy kell kiégetni egy démont - súgtam oda Lucienek. - elkezd kuncogni.
- Hallottam - mondja mosolyogva Faker. Ez azért furcsa, mert ez a mosolya teljesen más, mint az eddigiek. - nah... kérlekx fáradj alrébb kedves. - mondta Lucienek.
- O-oké. - válaszolt neki.
- Te pedig, feküdj le a kő asztalra.
- Oké... csak essünk túl rajta.

Valami furcsa szagú porral rajzolt a kőre, majd amikor elmormolta a dolgokat, akkor vörösen felizzodtak a szemei, az enyémek pedig lilán...

Amikor felkeltem, akkor nem éreztem a plusz végtagokat.
- Sikerült. - mondta Faker.
Arra kaptam észbe, hogy egy kicsi valami belecsapódik a mellkasomba. Lucie... sírt. De hogy örömében, vagy valami más miatt, azt nem tudjuk.
- Huhh... Lucie... nincs semmi baj... - simogattam a hátát. - gyere... gyújtsunk rá.
- O-oké - szipogott.

Kimentünk rágyújtani, de elfelejtettem, hogy körülbelül egy boxer méretű ruhadarab maradt rajtam...
- Basszus... így nem mehetek az utcára.
- Nyugi... gondoltam erre is - mondta Faker, majd előhúzott a táskájából egy szűk fekete farmert, és egy V nyakú pólót...
- Ohooh te kis huncut - nevettem, majd eloltottam a csikket. Felvettem, majd sóhajtottam egyet.
- Na?
- Jobban tudod a méreteimet, mint a saját szüleim... - néztem körbe magamon.
- Hát... rádnézve, nem nehéz megállapítani.
- Jogos... Na, imdulunk?
- Hova? - kérdezték szinkronban.
- Hogy hogy hova? Sörözni.
- Te tényleg nem változol... - mondta Faker.

Elindultunk a kedvenc kocsmánkba, ahol összefutottunk Saints-el, és egy ismeretlen lánnyal...
- Te... Saints becsajozott. - mondtam.
- Áhh... az lehetetlen! - mondta Faker.
- Ö... fiúk, ki az a Saints? - kérdezte Lucie.
- Ja, tényleg... egyébként Saintsel egy suliba jártunk, csak ő ott hagyta. - eközbe odaértünk. Vállba csaptam, majd fennhangon - Becsajoztál, te ...
- Ő... csak barát, aki mellesleg lány - mondta Saints.
- Mindegy... mentem sörért. - mondhatni beteleportáltam a pult elé. Amikor megkaptam a korsóm, elindultam kifelé. Amint meghallottam miröl beszélgetnek, megálltam az ajtóban, és kortyolgattam a söröm.
- Ez komoly? - kérdezte Saints rám nézve.
- De az ám. - mondtam neki széttért karokkal, majd beleittam sörömbe. - oh tényleg... de taplók vagyunk... még be sem mutatkoztunk. - furdultam oda a lányhoz, aki Saintsel ült.
- Én Shepperd vagyok, a másik srác az Faker, a hölgy pedig Lucie.
- Én Emily vagyok... és... egyébként szép pár lennétek - suttogta, majd Luciere pillantott.
- ... - majdnem félrenyetem a sört... igaz, hogy már eljátszottam a gondolattal, de... - Olyan, mint ha a húgom lenne.

Próbáltam menteni a... ugyan... már nincs mit megmenteni... már lebuktam, hogy idöközbe teljesen megváltozott a felé történő pillantásom, és viselkedésem... de mi fog kisülni ebből