Nem értek a szerelemhez •(Befejezett)•

Imádom #5

Igen fél óra alatt elkészülni? No para. Felveszem az a cuki kutyusos pólóm és a világos farmerom.

-Kész is vagyok.- jelentettem ki magamnak.

Még van 15 percem. Addig teszek fel egy kis szempillaspirált.

Ezzel is kész vagyok. Már csak 5 perc. Írok Willnek.

-Én: Sziaa. Hol találkozzunk?

-Will: A kedvenc helyünkön.-az a hely ahol megismerkedtünk.

-Én: Oké. Akkor ott találkozunk.

Elindultam és mikor odaértem Will már ott volt. Odaléptem hozzá.

-Szia régóta vársz?-kérdeztem.

-Nem. Csak most jöttem.-mondta.- Miről akartál beszélni?

-Jajj. Csak kérdezni szeretnék valamit.-mondtam kicsit idegesen és zavartan.

-Kérdezz nyugodtan.

-Csak azt akartam, hogy... Hogy... Izéé-próbáltam kinyögni.

-Mond már az Isten szerelmére!

-... Hogy miért viselkedsz olyan furán Emy közelében? Tetszik neked?- nyögtem ki halkan. Ahogy láttam Will elpirult.

-Én… nekem … nagyonis.- jelentette ki halkan és félénken.

-Az jó.-jelentettem ki csillogó szemekkel. Ahogy ezt meghallotta rám kapta tekintetét és kérdőn nézett rám.

-Miért? Emy mondott rólam valamit? Ő is úgy érez irántam ahogy én iránta?- csillant fel a szeme és türelmetlenil bizgerélte az előtte lévő szalvétát.

-Miért te hogy érzel iránta?- kérdeztem kíváncsian.

Will bizonyára Emyre gondolt mert elnézett felettem és mosolygott mint a tejbe tök.

-Én imádom a közelségét, az illatát, a szeme színét, és imádok elveszni szemeiben. Imádom látni ahogy a haját fújja a szél. Imádom a hangja csengését. Imádom ahogy van.- mondta vöröslő arcal. Én mosolyogtam mert tudtam, hogy Emy ugyan így érez.

-Akkor mond el neki.-mondtam.

-És mi van ha hülyének néz és akkor még így barátként sem lehetek a közelében.- szomorodott el.

-Nyugodj meg. Tudok egy pár dolgot. És volt okom megkérdezni.- jelentettem ki egy mosoly kíséretében.

Will csillogó szemekkel nézett rám.

-Milyen dolgot? És milyen ok?-hadarta türelmetlenül.

Én csak rákacsintottam és mondtam.

-Emy sem érez irántad másképp, csak fél, hogy te nem így érzel ezért úgy döntöttem rákérdezek.

Elmosolyodott.

-Most azonnal beszélnem kell vele.-jelentette ki vidáman.

-Figyu. Akkor áthívom hozzánk és ott beszélhettek amíg én elmegyek bevásárolni. A szüleim úgyis dolgoznak.- mondtam mosolyogva. 2 dolgot egyszerre, szuper vagyok😂😂. Na jó nem is.

-Hívd fel most kérlek.

-Oké, oké. Csak nyugodj meg.-nevettem el magam. És már tárcsáztam is Emy számát.

-Halló!- szólt vele a telefonba.

-Szia itt Alisha. Csak azt akartam mondani, hogy meg kell beszélnünk a dolgokat. 10 perc múlva gyere a házunkhoz. Egyenesen a szobámba. Oké?

-Oké. Sietek.

-Szia.

-Szia- köszönt el Ő is.

-Köszönöm.- mondta Will.

-Nincs mit, de siessünk mert előtte kell odaérnünk.-mondtam és futni kezdtem. Futott utánam.

Öt perc után ott is voltunk. Felvittem Willt a szobámba, leültettem az ágyamra és mondtam neki, hogy várja meg itt addig én elmegyek bevásárolni.
-Egy óra és otthon vagyok.-mondtam.

-Még egyszer köszönöm.

-Nincs mit.- mondtam.