Nem értek a szerelemhez •(Befejezett)•

Ajajj! #10

Felvette.

-Halló! - szólt a telefonba.
-Öhm... Szia...csak annyit akartam, hogy zavarlak-e , vagy most ráérsz?
-Ráérek de mi a baj? Olyan furcsa a hangod.- ezt meg honnan...?
-Hát... Van egy kis baj. Fogalmam sincs hol vagyok és nem tudok felállni mert rohadtul fáj a bokám. Hívtam már gyakorlatilag mindenkit, de senki nem veszi fel vagy ki van kapcsolva. Kérlek segíts! Itt vagyok a semmi közepén. - kérleltem és sírni kezdtem.

-Azonnal indulok. Mit látsz magad körül?- kérdezte.

-Fákat, egy malmot, és távol látom az épületeket is. - mondtam.-De nem kell jönnöd, csak annyi, hogy ha tudnál szólni mondjuk Emynek vagy valakinek azt nagyon megköszönném.

- Dehogy szólok. Majd én elmegyek érted.-mondta.
-De...
-Nincs semmi de. És meg ne mozdulj mert lehet, hogy komolyan megsérült a bokád.
-Nyugi semmi bajom és... - akartam mondani valamit de ekkor hangos beszédet hallottam. Valakik jönnek. Ajajj pia van a kezükben. Itt baj lesz.
Szerintem ő is meghallotta őket.

-Alisha kik vannak még ott?- kérdezte aggódóan.
Hál' Isten a srácok még nem vettek észre.

Vagy mégis? Az egyik rám mutogat.

-Liam... valakik jönnek piával a kezükben. És észrevettek. -mondtam félve.

-Alisha már úton vagyok! 5 perc és ott vagyok.- és ezzel ki is nyomta a telefont.

A srácok 2 perc múlva előttem álltak.

-Szia cica. Mi járatban vagy erre? Erre ahol még a madár sem jár?- kérdezte. A könnyeim még az előbb kifolytak. Itt baj lesz. És még elfuni sem tudok. SEGÍTSÉG!!!
Észrevették hogy sírok.

-Jajj drága ne sírj! Majd mi megvigasztalunk.- mondta perverz mosollyal az arcán és a vállamra rakta kezét.

-Vedd le róla a mocskos kezed.- Hallottam meg egy hangot. Azonnal felismertem.

-Li-Liam..._-dadogtam sírva. Féltem.

-És mi van ha nem veszem le róla a kezem?-kérdezte gúnyosan és keze lecsúszott a fenekemre.
Liam nagyon pipa lett és leütötte az egyik srácot. A srác tompa koppanással földet ért. A másik is hasonlóan járt. A harmadik ekkor már rég nem fogta a fenekem. Beijedt.

- Húzz el vagy megjárod!-mondta Liam és ebben a másodpercben bemostam egyet az idegennek. A földre esett.

Liam felkapott és a kezében vitt a kocsijáig. KÖSZÖNÖM!

-Kö-köszönöm.- dadogtam sírva és remegve.
Betett a kocsi ülésére és ő is beszállt.

-Ugye jól vagy? Bántottak?- kérdezte aggodalmasan. Nem tudtam válaszolni.
Megöleltem. És a fülébe súgtam.
-Köszönöm, hogy megmentettél.

Visszahúzódtam a helyemre és vártam míg elindulunk.

Mikorra észbekaptam már egy kórház előtt álltunk.

-Miért jöttünk ide?- kérdeztem.

-A bokád miatt. Nem emlékszel? Itt nagyobb a baj mint hittem.- mondta nevetve.
-Hahaha. Nagyon vicces.- förmedtem rá.

-Nem érdekel akkor is bemész. Nagyobb sérülés is lehet mint azt gondolnád.

-Ez csak egy kis sérülés. Nincs értelme bemenni, és egy egyszerű bokaficammal fárasztani az orvost.-mondtam.
Valahogy nem nagyon érdekelte. Felkapott karjaiba és így vitt be a kórházba.
-Liam tegyél le! Erre semmi szükség. -kiabáltam rá halkabban mivel ez egy kórház.