Nem értek a szerelemhez •(Befejezett)•

Kis perverz#11

Liam egyenesen a sürgősségi osztályra vitt. Nem hiszem el meddig akar még engem cipelgetni? Nem vagyok én valamiféle edzőfelszerelés.
-Liam erre semmi szükség. És tegyél már le kérlek.-kérleltem higgattan.
-Majd ha a rendelőhöz értünk.-mondta.

Nem hiszem el ez a srác rohadt makacs.
Mind egy nem ellenkeztem. Egy rendelő előtt letett egy székre. Végre! Nem mintha nem lett volna jó a karjai közt.

-De Liam feleslegesen zavarjuk az orvost ilyen kis bokaficamokkal.-mondtam.

-Nem lehet olyan kicsi ha fel sem bírsz álni.-mondta.

-Oké legyen de csak egy gyors vizsgálat.-adtam be a derekam.

-Öhm ... Liam én azt a dolgot annyira sajnálom... tudod a kémiaszertárban.-mondtam.

-Semmi gond. Megszoktam, hogy nem viszonozzák az érzéseimet.-jelentette ki.

-Honnan veszed, hogy ez nem kölcsönös érzelem köztünk?-kérdeztem egy bazinagy mosollyal a pofámon.

Liam rámnézett gyönyörű és csillogó szemeivel.

-Ahogy akkor viselkedtél... nem szóltál egy szót sem, csak álltál ott életjelet sem adva. Úgy éreztem jobb kiszállni az életedből és elkerülni.-mondta könnyekkel küzködve.

-Én... csak nem bírtam feldolgozni az információt sajnálom.-mondtam.

-És akkor most mi van? -kérdezte kétségbeesetten.

-Én...-akartam volna tovább mondani de valaki félbeszakított.

-Kérem jöjjön be miss.Stender.-mondta a nővér kedvesen.

Beléptem volna de nem tudtam ezért ismét két erős kéz vitt be.
Annyira hálás vagyok neki. Csak azt tudnám, hogy háláljam meg.

* Az orvossal való beszélgetés után *

Liam kivitt a rendelőből.

-Mondtam én, hogy semmi komoly.

-Semmi komoly? Inszalagszakadásod van!- mondta aggodalmasan és szigorúan.

-Az semmiség. Orvos nélkül is kihevertem volna.-mondtam akaratosan.

-Begipszelték. Mankókkal kell majd járnod wc-re mert csak oda mehetsz.

-Jólvan, jólvan! Megadom magam.-mondtam.

-Mit is kezdtél el mondani a kórházban?-kérdezte kíváncsian.

-Semmit.- vágtam rá félénken.

-Jajj Alisha olyan cuki vagy amikor hazudsz.- mondta mosolyogva.-De most komolyan mit akartál mondani?-kérdezte már a kórház előtt.

-Majd később elmondom, amikor kettesben leszünk.-vágtam rá.

-Oké akkor száljunk be a kocsiba.-mondta zavartan. Kérdőn nézett rám. Fogalma sincs arról mit akarok mondani.

-Oké.

Beszálltunk a kocsiba és épp beindította volna a motort amikor a kezére tettem a kezem. Elpirult. Így még aranyosabb.(😍)

-Azt akartam mondani, hogy...- kezdtem normálisan majd elbizonytalanodtam. 1 perc néma csend. Gyászoljuk a bátorságom. Gyáva vagyok, végtelenül gyáva! Ekkor meghallottam hangját.

-Hogy?

-...hogy én többet érzek irántad mint barátság.-mondtam ki és megkönnyebbültem.
Viszont Liam lefagyott. Nem bírta feldolgozni amit mondtam neki. Egy perc csend után Liam mocorogni kezdett. Én csak ültem és meredtem magam elé. Ekkor Liam a fülemhez hajolt.

-E-ezt m-most komolyan m-mondod?-kérdezte dadogva. Imádom mikor zavarban van. Jesszusom mi van velem?

Válaszul csak kicsit eltoltam a fülemtől amire elszomorodott és hirtelen olyat tettem amit nem vártam... megcsókoltam?! MEGCSÓKOLTAM! Hát nekem elment az eszem. Liam nem csókolt vissza ezért megszakítottam a csókot és eltoltam magamtól. Elfordultam. Látom nem én vicceltem hanem Ő! Hogy a kamu enné ki a beleit!
Liam ekkor megrántotta a vállam oldalra és arra fordítottam a fejem. Hirtelem ajkaimra tapadt. Ennek meg mi baja? Megcsókolom, nem csókol vissza! Nem csókolom meg, megcsókol! Fiú logika...
De persze én visszacsókoltam. A csókjának kellemes íze volt. Olyan a nutelláéhoz hasonló. Teljesen minta a nutella, édes és nem lehet betelni vele. Míg egymás ajkait faltuk áttoltam nyelvemet szájába. Meglepődött és őszintén megvallva én is magamon. Még életemben nem kezdeményeztem én a nyelves csókot. Liam persze azonnal beengedte a nyelvem szájába. Ahogy a nyelvével az enyémet simogatta... mámorító érzés fogott el. Ekkor megszakítottam csókunkat. Liam kérdőn nézett.

-Bocsi, de ha folytatjuk lekerül rólunk a ruha.-mondtam zavartan.
-És az baj?-kérdezte perverz mosollyal az arcán.

-Te meg akarsz fektetni?-kérdeztem tőle mintha nem tudtam volna rá a választ.
-Én? Dehoogy! Úgy ismersz te engem?- mondatai tocsogtak a szarkazmustól.
-Úgy bizony. Legalább is remélem, hogy meg akarsz.-kezdtem el húzni az agyát. Amit ha minden igaz ő nem vesz észre.

-Ó drágaságom így túl könnyű lenne.-jelentette ki.- Itt van valami trükk.-jelentette ki.

-Hát ha ennyire nem akarsz engem nem kényszerítelek.-jelentettem ki.

Liam arca elkomorodott. Hát ezt elbaszta mert tényleg nagyon kívántam, de már eltoszta az esélyét!

-Komolyan?-kérdezte elképedve, és ahogy láttam feszes nadrággal. Ha értitek mire célzok.😁

-Már elvetted a kedvem.-jelentettem ki.

-Akkor meghozom a kedved drágám.- mondta perverz mosollyal arcán. Igazából már ez eléggé beindított de ami utána jött...