Nem értek a szerelemhez •(Befejezett)•

Miért bámul? #9

Ennek a tagnak miért kell folyton engem bámulnia. Ennyire nem bírja a búrám?
Már egy ideje ezen gondolkozom. Mi a baja velem. Holnap első dolgom lesz tőle megkérdezni. De most lefürdöm és elmegyek aludni. Végre egy kis pihenés.

Amint bedöltem az ágyamba a jó meleg fürdő után, azonnal elnyomott az álom.

* Másnap reggel *

6-kor szól az ébresztő. Persze mint mindig kinyomom de ilyen korán sokszor azt sem tudom hol vagyok. Visszaszundítottam.

Kinyitottam a szemem és ránéztem az órára. 7 óra volt. Basszus ha most nem kezdek el öltözni nem érek be időben. Kezdtem kapkodni. Felkaptam egy egyszerű világos farmert és egy szürke pulcsit. Bementem a fürdőbe. Fogmosás, arcmosás, fésülködés, egy kis korrektor stb. Minden meg volt. Reggelizni nem szoktam.

El is indultam amint kész lettem. Azon gondolkoztam út közben, hogy, hogyan kérdezzek rá Liamnél, hogy miért néz ennyire.

Mondjuk van a bunkó megoldás:
"Mi a szarért bámulsz?"
Vagy van a közepes megoldás:
"Miért nézel engem ilyen gyakran?"
Vagy van a baromira bejössz megoldás:
"Miért pihenteted ilyen gyakran a gyönyörű szemeidet rajtam?"

Melyik a jobb? Az majd attól függ, hogy milyen hangulatom lesz.

Ilyen és hasonló gondolataim voltak amikor beértem a suliba. De ahogy látom túl korán. Sehol senki. Elkezdtem sétálgatni a folyosón és folytattam gondolatmenetem.

Sétálás közben valaki óvatosan elkapta a csuklómat és berántott a kémia laborba. Totál nem volt ember a helységben rajtunk kívül.

-Ahh Liam... Pont veled akartam beszélni.- mondtam.
-Igen? Hogy hogy?- kérdezte csillogó szemekkel. Azok a szemek.
-Még a dumálás előtt...- kezdtem el.- ennyire korán jöttem volna?- kérdeztem az órámra pillantva. Már rég itt kellene lennie pár embernek.
-Tudod az úgy volt,...-kezdte de láttam, hogy zavarban van. Elpirult meg minden. De cuki a vörös feje.(😍)-...hogy tegnap adtak értesítőket hogy ma csak 9-re kell jönni. Nekem kellett volna odaadni a neked, de beszélni akartam veled. De ezekszerint nem vagyok ezzel egyedül.- mondta mosolyogva és a tarkóját vakargatva, de még mindig el volt pirulva.
Felültem az egyik fém asztalra.

-Akkor kezd te.- mondtam.
-Nem inkább kezd te.- felelte. Fuhh! Melyiket válasszam? Legyen inkább a közepes verzió.
-Miért nézel engem ilyen gyakran?- kérdeztem félénken.
Ahogy láttam mégjobban elpirult. Jajj egyem meg de aranyos.

* Liam szemszöge *

Amikor megkérdezte, hogy miért nézem olyan gyakran éreztem, hogy az arcomat elönti a pír. De olyan cukin nézett rám.

-Én ... én-kezdtem dadogni. Be kell neki vallanom.- nekem... öhm... izé... nagyon bejössz, és azért nézlek folyton mert szeretem látni a legszebb lányt a világon.- mondtam a fejem már tuti rák vörös lehetett. De az övé is pirulni kezdett. Ez a látvány minden pénzt megér. Ahogy arcát elönti a pír és meg van szeppenve. Olyan aranyos. IMÁDOM!

-Alisha kérlek...- kezdtem.- ne utálj. Így is lehetünk barátok.- utálni fog. Sőt fogadni mernék, hogy már most utál. Nem mozdul. Meg sem szólal. Nem bírom.-Kérlek.- szomorodtam el.
De még mindig nem válaszolt. Elég, semmit sem kell mondania ahhoz, hogy tudjam, hogy megvet és utál. Én pedig ezért magamat utálom.

Inkább jobbnak láttam lépni. Kifutottam a teremből egyenesen haza. Majd később elmegyek orvoshoz, hogy fájt a fejem vagy valami. Csak nem akartam látni, sőt bámulni Alishát mert így is sajnál nem kell, hogy mégjobban sajnáljon.
Eldöntöttem, hogy kerülni fogom. Minden áron és nem fogom, vagyis megpróbálom nem bámulni Őt.

* Alisha szemszöge *

Bem hiszem el. Még mindig a kémiateremben ülök. Lesokkolt ez az egész. És ami a legrosszabb, hogy én is érzek iránta valamit, ami több mint barátság. De mostmár mindegy mert elszalasztottam az alkalmat, hogy én is elmondjam neki. És ha jól gondolom akkor most utál. NEM HISZEM EL. HOGY LEHETEK ENNYIRE SZERENCSÉTLEN? NEKEM MÁR EGY KIS BOLDOGSÁG SEM JÁR? Nem érdemlem emg sem Őt sem a boldogságot.

* 2 nap múlva *

Liam kerül engem. És lehetetlen becserkészni. Szinte rám se néz. Nem bírom ki nélküle. Hiányzik. Hiányzik, hogy engem nézzen, hogy elpiruljon, hogy mosolyogjon rám, vagy akárkire.

-Emy én most elmegyek sétálni.- mondtam.- majd hívlak.
-Okés szia.
-Szia.-köszöntem el kedvetlenül. Mostanában semmihez sincs kedvem. Suliba is csak azért járok mert 1; muszály 2;Liam miatt.
Hátha egyszer, véletlen tudnék vele beszélni. Miközben sétáltam és gondolkoztam egyszer csak azt vettem észre, hogy a földre kerültem és a bokám rohadtul fáj. Remek még ez is.

Hívtam Emyt. Nem vette fel.
Hívtam anyát. Nem vette fel.
Hívtam apát. Ki van kapcsolva.
Hívtam Eront. Nem vette fel.
Hívtam Willt. Ki van kapcsolva.
MI VAN MA? NE VEGYÜK FEL VAGY KAPCSOLJUK KI A TELEFONT NAP? VAGY MI A SZAR? Két választásom maradt. Vagy hívom Liamet, vagy bebicsegek a kórházba. Mondjuk nehéz lesz bebicegnem mive azt sem tudom hol vagyok. Sehol semmi csak egy járda és egy út. SZUPER!
-Lehetne ennél jobb ez a nap?- kérdeztem magamtól.
Már egy ideje ültem a járdán és gondolkoztam, hogy fel-e hívjam. Nincs mit vesztenem. Úgysem fogja felvenni.