Nem értek a szerelemhez •(Befejezett)•

Az SMS #14

~Olyan válasz érkezett ami sokkolt.~

-Emy:" Szerelmes vagy!😍😍 Ki a szerencsés lány?"-kérdezte. Nem az nem lehet! EMY BIZONYÁRA TÉVED!

-Én:" Emy nem lehetséges, hogy tévedsz?"- Remélem igen lesz a válasz.

-Emy:" Nem, miért?- tuti, hogy nem mondom el neki. Vagyis most tuti nem.

-Én:" Majd elmondom na szia."

Fuhh. Haza kell mennem. Ezt meg kell emésztenem. Majd azt mondom anyunak rosszul voltam, és hazajöttem.

Elmentem haza. Anya nem volt otthon. De nem is nagyon érdekelt. Nem hiszem el, hogy egy fiúba vagyok szerelmes. Nem Emy bizonyára téved.

Különben is Dilan tuti nem meleg. Hisz olyan aranyos. És csak úgy döglenek utána a csajok. És arról ne is beszéljünk hogy mennyire izmos.Láttam tesin mikor öltözött. JESSZUS, HOGY GONDOLHATOK ILYET?

Na mind egy. Holnap náluk kiderítem, hogy tényleg érzek-e iránta valamit. És ezzel lenyugtattam magam és elaludtam.

* Másnap órák után *

Éppen a szekrényembe pakoltam. Valaki mögém állt. Hallottam ahogy mögém lép. Éreztem magamon a tekintetét. Hátra pillantottam.
Dilan állt mögöttem. Fekete izom trikó volt rajta. Fekete nadrág ami a térdénél szakadt volt. Jól áll neki a fekete.

-Mikor érsz rá?-kérdezte egy aranyos mosollyal az arcán.

-Most is ráérek.-jelentettem ki.

-Akkor van kedved most elmenni hozzánk és elkezdeni?-kérdezte.

-Persze. Indulhatunk, csak bepakolok a szekrényembe és kiveszem a törit.- mikor végeztem Dilan megindult a kijárat felé. Követtem.

Már kb. 3 perce megyünk szótlanul.

-5 perc és ott vagyunk.- mondta kedves hangon. Mindig olyan aranyos és kedves.

-És szerinted milyen ez a város?-kérdeztem érdeklődve.

-Érdekes.

-És jó vagy rossz értelemben?-kérdeztem.

-Jó értelemben persze.-mondta mosolyogva. Ekkor megrezzent a telefonja.

Elolvasta és eltette a telóját a farzsebébe.

-Egyedül leszünk. Remélem nem gond. Anyukámnak el kellett mennie.

-Nem, semmi gond.-mondtam és mosolyogtam.

-Itt is vagyunk.- állt meg és egy emeletes, barack színű házra mutatott. Szép ház. Kívül is és belül is.

Felmentünk a szobájába. Elővettük a cuccainkat és a nagy francia ágyán kezdtem el neki magyarázni.

Nem hiszem, hogy figyel rám inkább csak néz. Letesztelem.

Engem nézett én pedig ugye magyaráztam az anyagot.

-És ekkor a csillámpóni pukedlizett egyet. Érted?- kérdeztem, de nem nevettem el magam mert az elárult volna.

-Persze.-mondta úgy mintha figyelt volna.

Elkezdtem nevetni. Kérdőn nézett rám.

-Te nem is figyelsz. Az előbb azt mondtam, hogy a csillámpóni pukedlizett egyet.-nevettem.-Szerintem ma hagyjuk inkább a törit.-vetettem fel az ötletet. A hátamra feküdtem és nyújtózkodni kezdtem. Dilan felállt, de valahogy rosszul mert rámesett.

Nevettünk. Viszont mikor abbahagytuk Dilan a szemembe nézett. Biszergő érzés masszírozta minden egyes porcikám.
Dilan elpirult és lemászott rólam.

-Sajnálom.-mondta zavartan a tarkóját vakargatva. Olyan aranyos így.

-Semmi gond. Örülök, hogy rám estél és nem a földre.-mondtam. Amikor leesett, hogy mit mondtam magam is meglepődtem. Dilan mégjobban elpirult. Ahhw, ha ennél még aranyosabb lesz tuti nem bírom ki, hogy meg ne csókoljam. VÁRJ MIVAN?

-Öhm... nekem most mennem kell. Holnap is jövök ha neked oké. Jó?-kérdeztem közben az órámra pillantottam. 7 óra.

-Nekem megfelel. Akkor holnap a suliban. Jóéjt!

-A suliban. Neked is, szia!- elköszöntem és leszáguldottam a lépcsőn. Ki a házból.

Hazaértem. Felmentem a szobámba, ledobtam a táskám és ráfeküdtem az ágyamra gondolkozni.

Jó mostmár tuti, hogy szerelmes vagyok Dilan-be. Az aranyos arcába. A mosolyába. A hangjába. Az illatába ami fahéjas almás. A teste pedig nem lényeg de az is dögös!😍

-El kell mondanom neki!- jelentettem ki magamnak.

Elindultam. 3 perc és a házuknál vagyok. Küldök neki egy SMS-t.

-Én:" Gyere le a kapuhoz. Most!

Hát igen én is tudok időzíteni már 2 óra.