Különös barátság(Átírás alatt)

2. rész: Véletlen találkozás....

........Elaludtam.......nem tudom mennyit aludtam de, amikor fölkeltem már nem volt ott egy család sem....mindenki elment.

Feltapázkodtam a padról és megnéztem az időt. 14:24 volt. Majdem 2 és fél órát aludtam....juhé új rekord....:). Rendbe tettem a hajam és úgy döntöttem hogy maradok még egy kicsit. Így ott ültem,ittam és gondolkodtam az ürge mondatán.
" Nem vagyunk egy sziten velük..".

Hülyeség az egész.....mindenki egyforma jogú és nem jobb senki a másiknál.....de nem akarok erre gondolni....barom....nem hiszem el, hogy megütött....ha még egyszer a szemem elé kerülne akkor....

Gondolkozásomat egy férfi szakította félbe. Baseball sapkban volt,rövid nadrág és sima fehér poló volt rajta....és persze nem maradhatott el a tornacsuka a lábáról.....távolról kábé olyan 22-23 évesnek tünik....és egyenesen felém tart...nem láttam az arcát mert pont a nappal szembe jött...
Megállt előttem és illedelmesen rákezdett a mondandójára:

-Bocsánat a zavarásért nem láttad a fiamat Davit?

Hallottam a hangjában valami ismerőset de nem tudtam beazonosítani....Aztán beugrott: NEYMAR......

Tudtam, hogy valamit mondanom kell...de egyszerüen nem tudtam megszólalni......nem azért mert ő a példaképem inkább a ledöbbenés és a sokk volt rám nagy hatással...
Végül aztán kitudtam nyögni amit akartam:

-Nem láttam de segítek megkeresni....-mondtam és már álltam föl a padról amikor neki is leesett amit montam és válaszolt nekem.

-Nem kell köszönöm, majd egyedül megkeresem akkor...-mondta de engem ez tulajdonképpen nem érdekelt.

-Te tudhatod a legjobban,hogy csapatban könyebb mint egyedül...-mondtam kicsit mosolyogva és felegmán. Persze ő nem vette komolyan a gúnyolódást és elfogadta, hogy nem tud engem erről a témáról lebeszélni.

-Rendben,igazad van....de akkor azt csináod amit én mondok -mondta majd mosolyra húzta a száját...-rendben?

-Igenis kapitány...:)- -mondtam, és én is mosolyra húztam a számat...
Felkaptam a táskám átdobtam magamon és már indultunk is....sürgetett az idő...

Kábé 10 perc után úgy gondoltam, hogy értelmetlen együtt mennünk mert így kevesebb esélyünk van megtalálni Davit. Fölajánlottam az ötletemet Neymarnak majd nagy nehezen elfogadta.

-De ahogy találsz valamit azonnal szólsz..-és leírta a számát a kezemre a tollammal..

-Megígérem..majd szólok amint megtaláltam...-mondtam és megszorítottam a kezét...-Bízhatsz bennem...:) -és már fordultam és futtam a másik irányba.....Mégegyszer visszanéztem, hogy mit csinál....még mindig ott állt és nézett utánam....de nem ezzel kell foglalkoznom.....MEGKELL TALÁLNOM DAVIT!!