Különös barátság(Átírás alatt)

4. rész : Egy új barát...

...........ENNYI.....
Amikor felkeltem egy fehér szobában voltam ami számomra teljesen ismeretlen volt. Fölültem majd körülnéztem a szobában.
  Az egyik oldalamon egy gép pityegett ami a szívverésemet mutatta, a másik oldalt pedig egy másik ágy volt. A a bal kezembe infuzió volt kötve ami az ágyamhoz volt erősítve. Nem volt semmi különösebb bajom így kihúztam a karomból az infuziót majd erős fájdalmat éreztem a bal karomban.....
  Felszisszentem majd a gép hangosan kezdett el ordítani. Pár percen belül pedig egy orvos lépett be az ajtón dermedt arckifejezéssel. Meglátott megkönnyebülést láttam az arcán majd elindult felém.

-Jó reggelt miss Alves,hogy érzi magát?- modta majd felkapott egy lapot valahonnan majd az ágyam mellett megállt.
Nem tudtam,hogy kerültem ide, ki hozott ide és mégis miért? Az agyamban a kérdések száma egyre csak nőtt majd egyszer csak ez mind kifutott a számon
.
-Köszönöm jól vagyok.......de hogy kerültem ide, ki hozott be és mégis miért?-mondtam majd kérdő tekinettel néztem az férfira.
Őt persze nem lepték meg a kérdéseim így még mindig mosolyogva kezdte el mondani a válaszát:

-Nos tegnap este 20:00-ra fele kaptunk egy hívást, hogy egy lány összeesett egy játszótérnél..-mondta majd megnézte a logó infuziós tűt aztán visszalépett oda ahol addig állt és folytatta- ..egy férfi és egy kisfiú volt a helyszínen amikor odaértünk és a férfi végig úton ide és egész este önnel volt és nem ment el egy pillanatra sem...és ami azt illeti a orvosi vizsgálat szerint ital és étel hiány miatt ájult el.

    Nem tudtam megszólalni....abban a pillanatban eszembe jutott minden........
NEYMAR.......
DAVI........
Nem értek semmit....miért nem hagyott magamra Neymar és mi lett valük, vagy hol vannak most?
  Gondolkodásomból a férfi zökkentett ki.

-Miért húzta ki a tűt?- nézett felém és a teintete átváltott egy kicsit rosszalló arcra.

-Csak láttam, hogy már nincs benne semmi így nem kell már nekem..-mondtam majd egy mosolyt eröltettem a számra ami láthatóan nem volt elég meggyöző.

-Ezt ha kérhetném ne tegye többé mert még baja lehet belőle-mondta majd elkezdett az ajtó felé menni,amikor hátra fordult majd így szólt:- Öltözzön át, és hazamehet.- majd kiment az ajtón.

Fölkeltem az ágyból majd és a cuccaimért mentem ami egy széken hevert. Átöltöztem majd összeszedtem a többi cucom telefon,pénztárca és kimentem az ajtón.
  A folyóson sétálva megálltam a recepciós pultnál, hogy kitöltsek pár papírt, majd majd mikor végeztem kiléptem a korház ajtaján. Mentem volna egyesen haza amikor megláttam Neymart az egyik padon ülve amint éppen kávét iszik.
  Úgy éreztem, hogy tartozom neki annyival, hogy megköszönöm, hogy behozott engem ide. Elindultam felé majd megálltam mellette és megszólaltam:

-Szia....csak megszertném köszönni, hogy behoztál ide és, hogy vigyáztál rám amíg kicsit rosszul voltam..:) Mégegyszer köszönöm.....Szia....- mondtam majd indultam volna haza amikor megfogták a kezem és valaki magához huzott  és szorosan magához ölelt.. Ez a valaki nem volt más mint Neymar.

Kb egy percig álltunk úgy amikor elengedett és rám nézett. Leült a padra majd azt mutatta, hogy én is üljek oda mellé. Leültem és vártam, hogy mit akar mondani nekem.

-Inkább én tartozom köszönettel neked amiért megtaláltad Davit tegnap. Elsem tudom mondani mennyire hálás vagyok neked.....nem tudom mi lett volna ha nem találom meg Davit....-mondta majd egy kicsit könnyes lett a szeme. Nem bírom nézni, hogy ilyen szomorú......Így megfoktam a kezét és belenéztem abba a könnyes szempárba és ezt mondtam neki:

-Nem az a lényeg, hogy mi lett volna ha....hanem az,hogy megvan és nincsen semmi baja.-mosolygtam rá majd folytattam-és mire valók ha nem erre a barátok........-csúszott ki a számon. Ó basszus mit mondtál te hülye? Barát? Csak álomdban királylány.....

Neymar rám meredt a szó hallatán és ahelyett , hogy leszólt volna rám mosolygott. Észre vettem a kezem és gyorsan elkaptam onnan majd fölálltam és még bármit is mondhatott vona egy gyors "Szia"-val elköszöntem és elfutottam onnan.

Nem néztem hátra csak futottam, amíg megláttam "azt a bizonyos" játszóteret, ahol aztán megálltam és leültem egy padra jó távol az emberektől.Nem tudtam elhinni amit modtam.....most biztos teljesen hülyének néz, hogy ez is csak egy olyan lány aki nem bír magával......
  Nem hiszem el mennyire elcsesztem ezt is mint az életben minden mást. Azt hittem lehet végre egy barátom de nem.....inkább hagyom az egészet nem akarok erre emlékezni.

Pár perc múlva azonban leült mellém egy illető aki nem szólt semmit csak nézett. Éreztem a tekintetét magamon de nem akartam oda nézni bárki is az. Aztán már nem bírta az illető és megszólalt:

-Engem érne a megtiszteltetés ha a barátom lehetnél....-erre a mondatra felkaptam a fejem és ránéztem; Neymar volt az és mosolygott.-nem kezdhetnénk előröl az egészet?-kérdezte még mindig mosolyogva.
-Nekem megfelel- mosolyogtam rá és mindkettőnből kitört a nevetés.
-Szia még nem láttalak erre hogy hívnak?-kérdeztem még mindig mosolyogva.

-Szia engem Neymar da Silva Santos Júniornak és benned kit tisztelhetek?-kérdezte.

-Engem Camilla Alvesnek de mindenki csak Camink hív. :) -mosolygatam visszra rá- Örülök a találkozásnak....

-Én még jobban....:) -mosolygott rám- Nem tisztelnél meg avval, hogy a barátom lennél?

-Szíves örömest leszek a barátod :)- -mondtam és én eddig bírtam; kitört belőlem a nevetés. De mellettem ülő férfi sem bírta sokáig ő is nevettet velem együtt.....

Úgy nézhettünk ki ,mint két ovodás akik a földön fetrengenek a röhögéstől. Nem néztek hülyének az emberek áááá dehogy....
  Miután kinevettük magunkat ránéztem Neymarra és ő is engem néztett megláttam benne azt amit még senkiben; a legjobb barátot.....<3