Különös barátság(Átírás alatt)

3. rész : Keresés,majd valami más....

......Elindultam futva dél felé; megnéztem minden uccát és parkot...de nem találtam meg...Végigjártam minden kávézot és szállodát és megkérdeztem,hogy látták-e a fiút....de semmi....

Már több mint 2 órája kerestem Davit.....nagyon elfáradtam a sok futásban.....akkor mindig emlékeztettem magam,hogy nem magamért hanem Neymarért és a családjáért csinálom....Akkor mindig újra nekiindultam és az volt bennem,hogy addig nem megyek haza amíg megnem találom Davit.

16:35. Késő van.....abba ahagytam a futást és megálltam...A pulzusom az egekben van....hol lehet Davi? Hol? Merre?

Aztán hirtelen beugrott: van egy játszótér az utca sarkán ami nagyobb mint a többi és van rajta egy olyan csúszda ami a gyerekek álma.
Így azonnal futni kezdtem egészen az utca sarkáig...ott aztán megálltam és befutottam a játszótérre...
......de üres volt.

Akkor ott volt az a pont amikor nem bírtam tovább; összeestem és leestem a földre......aztán éreztem,hogy valami ráfolyik a kezemre....könny volt.
A kezem remegni kezdett és nem jött ki egy szó sem a számon...
......Aztán meghallottam egy hangot....gyerek hang volt....fiújé.....
Azonnal felálltam a földről és elindultam a hang irányába.....a csúszda mögül jött.....megkerültem a csúszdát....
......Megláttam egy padod amin egy szőke kisfiú ült....és sírt.....Akkor odamentem hozzá és legugoltam elé....nem láttam az arcát mert eltakarta a kezével....Nem tudom miért de nem tudtam mit mondok; csak jöttek a szavak a számból...:

-Davi?

-Igen?-modta majd felnézett  rám...azonnal tudtam,hogy ő az...apja szeme volt...és nézése......lesem tagadhatná....

-Davi engem az apukád küldött én a barátja vagyok....ezért jöttem,hogy elvigyelek hozzá....- mondtam és megfogtam a kezét.....-Cami vagyok...-néztem rá mosolyogva.

-Tényleg apa küldött?- nézett rám nagy boci szemekkel.

-Igen ő küldött..menjünk a.....-mondtam volna tovább a mondatot de akkor.....Davi átölelt.....és én is akaratlanul átöleltem .....kivolt teljesen hülve...hideg volt a keze és az arca belemélyült az oldalamba. Nem akartam elengedni....mostantól soha többé....egy percre sem.

Talán 5 percig öleltem Davit....amikor eszeme jutott Neymar...

-Figyelj Davi megígértem apunak,hogy ahogy megtalállak azonnal odaviszlek hozzá......-mondtam de nem engedtem el..- Biztos már nagyon vár téged....

-Nagyon hiányzik......-szuszogta Davi.

-Akkor menjünk-mondtam és felkaptam Davit a karomba és elvittem egészen  a játszótér sarkáig.....Közben nevettünk mind a ketten...akkor ott letettem és nevettünk míg kinem értünk az utca végére. Ott aztán megfogtam a kezét és úgy sétáltunk vissza utcákról-utcákra.

Közben Davi elmesélte melyik a kedvenc sütije,gyümölcse és fagyi íze....vagy, hogy melyik a kedvenc meséje és meseszerplője.
Majd engem is rávett, hogy mondjam el ,melyikek nekem a kedvenceim...:)
Közben beütöttem a telefonszámot amit Neymar adott a telefonomba és a következő üzenetet küldtem neki:

-Szia megtaláltam Davit. Gyere a játszótérre ahol találkoztunk...
Ott találkozunk...
Szia :)

Tudom nem a legmeggyőzöbb de üzenetnek megteszi....
Kábé negyed óra múlva megérkeztünk a játszótérre ahol Neymar várt minket ugyanannál a padnál ahol találkoztunk. Akkor elengedtem Davi kezét és ezt mondtam neki:

-Davi van itt valaki aki már nagyon várt rád...:)- mondtam és megmutattam neki az irányt.
Ahogy meglátták egymást rögtön elkezdtek egymás felé futni....majd mikor összetalálkoztak Neymar felkapta Davit és jó szorosan magához ölelte.....szívszorító látvány volt és egyben gyönyörű a maga modján.

"Úgy érzem az én munkám itt véget ért"-gondoltam és már mentem volna haza amikor....amikor érztem,hogy elhomályosul a kép és csak pacákat látok.....még egyszer visszanéztem Neymarra és Davira aztán elhomályosult minden...

Az utolsó emlékem az,hogy Davi áll fölöttem és kiabál valamit....(nem éretem mit).....Neymar pedig......valamit nyomkod talán a telefonját.......és fogja a kezem......aztán se kép,se hang...

ENNYI...........