Különös barátság(Átírás alatt)

6. rész: Otthon édes otthon...

Amíg vártam a többiekre úgy döntöttem,hogy gyorsan lezuhanyzom, így az öltöző felé vettem az irányt. Bár még mindig nem tudom,hogy merre mi van,de engem ez egyáltalan nem érdekelt...vagy inkább elfelejtettem hol vagyok most...

Csodával határos módon eljutottam a tusolóhoz és megdicsértem az agyamat,hogy milyen okos.Persze én is kellettem hozzá...meg persze a szép lábaim és az idegek.

Nos, ha befejezted a önimádatot,akkor légyszives foglalkozzunk azzal ami fontos...

Jólvan köszi agy...
Gyorsan leöltöztem és beálltam a rózsa alá. A meleg víz végigfolyt az arcomon,egyszerre éreztem,hogy a bőröm szétég alatta és,hogy melegség járja át a testemet.
Végig mostam a testem és leöblítettem. A törülközőért nyúltam és magamratekertem a puha anyagot.

Ekkor lépések hallottam, majd egy ajtócsapódást. Magamra kaptam a ruháimat,de még mindig bizonytalan voltam azzal kapcsolatban,hogy kikellene e mennem a biztonságot adó kabinból.
A lépések egyre közelebbről jöttek...ahogy a cipő talpa hozzáért a kőhöz az kopogni kezdett...

A szívem a torkomban dobogott és a levegőt is gyorsabban kezdtem venni. Nem tudom miért parázok rá ennyire, de mivel senkit nem ismerek az itteni emberekből, ezért mindenkitől tartok egy kicsit.

Erőt vettem magamon és kiléptem a zuhanyzóból. De nem volt senki sem a helyiségben...a tükörkhöz siettem és megmostam az arcomat.

-Nem láttalak még itt...-hallottam meg a hátam mögül. Megfordultam a tengelyem körül és szembetaláltam magam egy telejesen ismeretlen emberrel. Hátráltam egy kicsit majd megprobáltam valami értelmeset kinyögni. Ne állj szóban idegenekkel....

-Én sem láttalak még errefelé...-feleltem és visszafordultam a csaphoz. Éreztem ahogy egyre közelebb jön hozzám. A lehellete már a nyakamnál volt ahol kirázott a hideg. Szembefordultam és ránéztem az arcára.

A szemei éppen akkor tértek vissza a testem felméréséről. Legszívesebben felpofoztam volna,de letettem erről az ötletről. A szemei olyan kékek voltak mint a tenger, de a tekintete hideg volt,mint a jég. Valahogy észrevette,hogy őt vizsgálom, így egy gúnyos mosoly húzodott az arcára.

-Tudom,hogy tetszik amit látsz...és mit csinálsz itt?-közelebb lépett én pedig újra hátrébb léptem pár centit.

-Dolgozom...de mivel nem tudom ki vagy,és nem is akarom megtudni,így sajnos én most elmegyek...-mondtam és megprobáltam kimenni mellette, de a kezét a falhoz nyomta. Beszívtam a levegőt és újra a "fogvatartómra" figyeltem. A mosolya egyre csak nőtt...undorító féreg....

-Szerintem maradnod kéne még egy kicsit...hátha így  jobban megismerjük egymást...-suttogta és már olyan közel jött,hogy nekiszorított a csapnak. A szemeim szikrákat szortak, de ahogy láttam ez különösebben nem érdekelte.

-Engedjen el...-sziszegtem.

-Már most menni akar...? Én viszont nem szeretném ha elhúzna. Mi lenne,ha bemutatkoznánk egymásnak...?-megprobáltam,ellökni magamtól, de ő erősebbennek bizonyult.- Én szerintem csapjunk is a közepébe...nem hiszem,hogy bármi beleszólása lenne a dolgokba. Szóval ha egy hang is kijön a száján vagy bárkinek is elmondja,hogy mi fog itt történni,akkor ez nem egyszeri alkalom lesz...-suttogta a nyakamba,az arcunkat csak pár centi választotta el.

Kezdett eldurrani az agyam,de hagytam,hogy rájöjjön magától...anélkül,hogy ezt én adjam a tudtára. A keze lecsúszott a hátamra,majd egyre lejebb vezette. Szerintem nem fogta fel...
Én nekem most lett elegem. Felemeltem a kezemet és arconvágtam. Erre meghátrált, és az arcához kapott. Kaptam az alkalmon és megfogtam a cuccomat és kirohantam az ajtón.