~I Will Love You Till I Die~

Felejtés~

-Nem emlékszem...-sápadtam le mikor egy emlékkép ugrott hirtelen be...
~Egy szobában álltam ahol rengeteg ablak volt, tárva nyitva és zuhogott be rajta az eső. Szép lassan oda sétáltam a tető ablakhoz és csak álltam és áztam. Az eső teljesen átitatta a ruhám, a hajamból ömlött a víz mikor valaki belépett az ajtón. Nem szólt semmit csak szorosan átölelt hátulról és a nyakamba fúrta az arcát..."Most már készen állsz?"...suttogta édesen. Erre egy tükör előtt találtam magam és a hátam mögött megpillantottam két vörös szempárt. Úgy néztek rám mint akik menten felfalnak, s ekkor megfordított..."Az enyém vagy!"...morogta és felém hajolt. Éreztem, hogy hozzá tartozom, de nem tudtam ki lehet az. Ösztönösen lehunytam a szemem és ekkor puff eltünt. Egyedül álltam egy szoba közepén, magányosan. S ekkor magamhoz tértem.~
Ott álltam megint Daniel mellett. Nem szólt semmit. Csak nézte, hogy most mi történt. Ránézésre megpróbálta megállapítani, hogy jól vagyok-e. Ettől megnyugodtam, olyan szinten, hogy minden erő elszállt belőlem, és így az ágyra rogytam. Ekkor már Daniel is mellettem volt és azt kérdezgette, hogy minden oké...erre csak bólintottam. Aludni akartam ezért kiküldtem, de amint elhagyta a szobát összetörtem. Nem tudom mitől nem tudom miért, sírni kezdtem. Magamban megfogadtam, ez lesz az utolsó hogy sírok, majd elaludtam. Késő este volt mire felkeltem. Zuhogott az eső és tombolt a szél. Hirtelen ötlettől fogva kiugrottam az ablakon és felfele nézve vártam. Egyszer csak folyamatos villámok csaptak le mellettem. Lassan egy tornádó kerekedett, mire Daniel kirohant.
-Te...te vagy a káosz istennője Ro...-de nem fejezhette be mert így válaszoltam.
-Igen, és?