~I Will Love You Till I Die~

A sötétség rabjai #1

~Mesélő szemszöge~

Rengeteg történetet mesélnek farkasokról akik emberi formában élik meg napjaikat...de ha feljön a telihold, erős olthatatlan vérszomjuk végetvetéséért ölniük kell. De ezek csak legendák! Legalábbis a nagyapám ezt mesélte. Hiába van több ezer ilyen történet...mind közül ez az egy tetszik a legjobban:

A sötétség rabjai...

<100 évvel ezelőtt>

Nagyon régen...mikor még nem háborgattuk a természet rendjeit, mikor együtt éltünk a farkasokkal akkor tört ki egy hatalmas háború melyben több ezren haltak meg...javában farkasok. Az emberek úgy gondolták veszélyt jelentenek rájuk ezek a lények így elkezdték őket irtani...az egész kiindítója Eliot Gerec volt, egy politikus az akkori világban. Ki adta a törvényt mi szerint minden farkast meg kell ölni, s addig míg egy bizonyos farkast nem öletett meg a farkasok bosszúja nem következett be. De mikor megölték...Allan Heart-et azzal kitört a véres háború, s a farkasok az emberek ellen támadtak. A háború hosszú éveken keresztül nem csendesült míg egyszer Allan mennyasszonya Elizabeth átkot nem szórt Eliot Gerec-re.

Az összes gyerekeddel együtt légy megátkozva és viseld magadon a pajzsvirág jelét, ha meghalsz köpj vért mely fekete mint a szíved s ha fiú gyermeked születik vájd ki szívét és áldozd fel a farkasoknak.-szólt Elizabeth.
Erre Gerec csak annyit mondott boszorkány s Elizabethet felakasztották...de senki se tudta, hogy Elizabeth gyermeket várt s a várva várt gyermek édesanyja halálakor megszületett...a legenda úgy tartja 100 év múlva visszafog térni, hogy bosszút álljon családjáért és átvegye a hatalmat mint jogos trón örökös...de egy dolgot eltitkoltak...az újszülött nem farkas...de akkor mi?

>A jelenben<

*Stiles szemszöge*
Ahogy ültem ott és vártam az ítéletet egyre jobban remegtek a kezeim. Olyan érzés volt mint mikor először voltam betűzési versenyen csak 1000-szer rosszabb. A molylepkék megtudtak volna folytani annyira megtelt velük a torkom. S egyszer csak kijött az orvos egy nagy levegőt vettem lehunytam a szemem és aztán az orvosra néztem. Mosolygott.
-Nincs életveszélyben.
Erre felsóhajtottam. Soha nem voltam még ennyire nyugodt. A testem teljesen elernyedt. Miért érzek így? Nem is ismerem...s kételyek közt sétáltam be a szobába.
*Caitlin szemszöge*
Mikor felébredtem egy fehér szobában találtam magam ahol egy nő ült az ágyam szélén.
-Most már biztonságban vagy.
Hangja élesen csenget...azt hittem felsikítok de nem tettem. Kerestem merre futhatok de nem láttam kiútat...ekkor hirtelen egy fiatal fiú lépett be a szobába...minden egyéb szó nélkül megkérdeztem...
•Ki vagyok és hogy kerültem ide?

Remélem tetszett a 2.rész szavazatok likeojatok...see you next time...✌