~I Will Love You Till I Die~

~Prológus

Sötét van és hideg.
Valami csiklandozza az arcom, s ahogy lassan visszanyerem eszméletem és kinyitom a szemem, látom hogy egy erdőben a fűben fekszem. Mikor megpróbálok felülni minden izületem sikítozni kezd és abban a pillanatban visszadölők.
Félek...
Hol vagyok?
És mit keresek itt?
Érzem, ahogy a könycseppek patakokban folynak végig az arcomon. Reszketek. Fázom és rosszul vagyok. Ahogy telnek a percek a végtagjaimba kezd visszatérni az erő és hatalmas fájdalmak közepette sikerült felülnöm. De ebben a pillanatban elfogotta pánik, s majdnem megfulladtam. A fejem lüktetett és szúrt, mondhatni épphogy csak ketté nem szakadt. De fájdalmaimat egy hirtelen nyüszítés szakította meg. Abba az irányba nézek, de rá kell jöjjek, hogy nincs ott semmi. Majd újabb neszt hallok de most a másik irányból és sokkal de sokkal közelebbről. Nem merek odanézni. Érzem, hallom hogy egyre közelebb és közelebb jön.
...Ezt nem akarom...
Ki ez? És mit akar tőlem?
Nem akarok meghalni!
Ebben a pillanatban felpattantam és eszeveszetül futottam, ahogy csak a lábaim bírták. Hallottam, hogy az a valami lohol utánam és mindjárt utól ér. Egyszer csak vége lett az erdőnek és hirtelen egy vakító fény vakított el.

#Stiles szemszöge
Éppen vittem haza Scottot mert tönkre ment a motorja. Pech egy ilyen nap után...még jó, hogy vagyok neki. Na mindegy.
Fáradtak voltunk és álmosak. Ülünk a kocsiban, zenét hallgatunk és beszélgetünk.
×Fárasztó volt ez az edzés.-mondta Scott.
×Jah, a drága edző bá még jobban megdolgoztatott mint általában.
×Ahhaa...-válaszolt.
×Scott...SCOTT!!-szolóngattam, majd ránéztem. Elbambult. Nyugodt volt, de egyszer csak elsápadt és az útra mutatott.
*Stiles...állj meg!-kiabálta.
Hirtelen oda kaptam a fejem és megláttam, ahogy egy lány fut ki éppen az útra. Megkell említenem nem akárhogyan. Nem volt rajta ruha. Csodálkozásomat Scott kiabálása szakított meg.
×A francba Stiles...fékezz már!
Ebben a pillanatban rátapostam a fékre és ahogy megálltunk kipattantunk az autóból és a lányhoz futottunk.
×Él még?-mondta kiakadva.
×Igen, lélegzik...-mondta egy hatalmas sóhajt kifújva. Ez az este pazar ki gondolta volna, hogy egy mesztelen lány fog kifutni az útra az erdőből, mint egy rossz szarvas.
×Hívjuk a mentőket.-mondta Scott.
×És mit mondunk? Kiugrott elénk mint egy őzike?-néztem rá tanácstalanul.
Ezen Scott elnevette magát.
×Neked bejönnek az ilyenek.
×Na jah...sportként űzöm a mesztelen lányok elütését.-röhögtem el magam.-Elvagyok büvőlve.-hajoltam meg a lány előtt, majd jobban belegondolva rájöttem, hogy ez bunkó volt...de hát végülis aggódtam. Ott feküdt előttem egy lány meztelenül, koszosan és véresen...
Ekkor még nem tudtam mibe keveredtem bele...

Remélem tetszett a prológus. :)
Amilyen gyorsan tudom hozni fogom az első részt.
Puszi, ciasztok! :* #Rose