Mikor az ember egyedül a sötétségben bolyong rájön egyes dolgok értelmére. H miért történtek s miért épp vele.
Velem se volt ez másképp. Feküdtem és sötétség vett körbe. Éreztem hogy elfog a pánik. Majd az egész látomás színteret váltott. Újra a sulinál voltam. Ott állt Stiles a többiekkel, de valami más volt. Mindenki utálattal és undorral nézett rám. Nem értettem miért. Majd fájdalmat éreztem, iszonyatos fájdalmat. Lenéztem a szívemre hisz ott fájt. Szíven szúrtak. Szíven szúrtak és nem akárki...Stiles volt az...egy beteges vigyor kíséretében. Tudtam hogy ez rosszat jelent. Sikítottam de senki se hallott. Majd újra bekerített a sötétség s úgy éreztem egyre csak süllyedek benne. Nem kaptam levegőt és ekkor egy még rettentőbb fájdalmat éreztem a nyakamnál. Tudtam ez mit jelent.
Valaki megjelölt sajátjaként. Megharapott...
Majd kezdett eltűnni a sötétség és megjelent előttem egy alak...egy nő. Valamit mondott folyamatosan és egyre közelebb jött míg már az arcomban volt.
-A idő megismétli önmagát.-sikította, s ezzel visszataszított a jelenbe. Hirtelen felkeltem, ziháltam.
-Hol vagyok?-próbáltam kiabálni de egy szó annyi se jött ki a számon. Össze vissza kapkodtam a fejem, mindenhol fehér ragyogás vett körbe...meghaltam?...nem...ekkor megpillantottam Danielt akinek iszonyatos bűntudat látszott az arcán...hirtelen elmondhatatlan harag fogott el és ezzel egyidőben félelem...
-MIT TETTÉL????
S ekkor elszabadult a pokol...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
~I Will Love You Till I Die~
Kurt Adam(Teen Wolf *Stiles* fanfiction) Létrejöhet szerelem egy furcsa találkozásból? Lehetnek érzelmek a leghalványabb kedvességből és a legnagyobb veszélyek közt? Van esélye a titkos gyümölcsnek megérni? Ha érdekel olvasátok el! Egy vérfarkasos sztori egy...
