Gondoltam mivel karácsony van...

75 6 0
                                    

Mivel karácsony van egy teljesen új résszel jövök....pontosabban egy kis részlettel a történet elkövetkezendő részeiből ;) mellesleg úgy döntöttem, társ könyvé teszem Mikor leesik az első hó~ című másik művemet...hogy miről is lenne szó? Az itteni szereplők megjelenek ott és az ottaniak itt. Ettől ez még egy teljesen más történet, csak gondoltam tegyük érdekesebbé az eseményeket. Na tehát nem is húzom tovább szót, Boldog Karit gyerekek és jó szórakozást! <3 :*


*Ismeretlen szemszög*

Mikor benyitottam a szobába nem láttam semmit és senkit. Az ablakok tárva nyitva, a ruhák eltűntek mintha sosem lettek volna. A képek melyen szerepelt, alakja eltűnt, semmisé lett. Egyetlen egy levél árválkodott az ágyon, melyet búcsúzásként hátrahagyott. Nem írta hol van, vagy hova megy, a néma csend fedi az emlékeket. Rohanni kezdtem. Ki az ajtón, végig az utcán, egészen a házig ahol újra rám talált. Egy pillanatra megálltam, jelét kerestem hátha itt van. Ekkor hallottam meg azt az eget ketté szakító sikolyt, amiből tudtam mire készül. Magára dönti a házat, eladja a jövőt, az életet.

A szó szoros értelmében feltéptem az ajtót és úgy rontottam be az elhagyatott épületbe és ahogy bírták a lábaim úgy rohantam fel a lépcsőn. Végig a folyóson, majd újabb lépcső következett. A ház omladozóban volt. Perceken múlt, hogy összedől. Soha nem féltem még ennyire, nem aggódtam, hogy biztos oda érek-e időben...egyetlen egy mondatot hagyott csak hátra:

Szeretlek, sajnálom!

*Ismeretlen szemszög*

Fáj, de megyek tovább, éget, de nem sírhatok, megöl belülről, de nem mutathatom. Szörnyetegnek tartanak, de nem én tettem...S, hogy ki volt? Ez a legfájdalmasabb az egészben,

.............., hogy teheted?

*Ismeretlen szemszög*

-Hagyj békén!-kiabált rám. Szemeiben ott csillogtak a könnyek, látni lehetett rajta, hogy remeg és ekkor becsaptam az ajtót és egy szempillantás alatt előtte termettem. Számmal az övére tapadtam. Csak úgy égettek a sós könnycseppek. Minden ellenére szenvedélyes csókcsatát vívtunk, s a néma csendből csak halk nyögdécseléseink hallatszottak.

-Te vagy a mindenem.-suttogta.

Na mára ennyi! ;) legközelebb talizunk! Puszikaaa madárkáim! <3

~I Will Love You Till I Die~Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon