Üzenem neked:Fáj 83. Befejezett

2.

Néha Úgy éreztem magam mintha láthatatlan lennék. 

Nem az élet a nehéz, hanem az akadályok, amikkel nap mint nap szembe kell szállnunk. Néha csak magam elé bámulok, próbálom elfojtani a könnyeimet. Az érzéseimet, a lelkem legmélyebb sarkába száműzöm. 

Az emberek körülöttem, sokszor nem értik, miért vagyok olyan amilyen! Minden ember más és más, nem vagyunk egyformák! Az egyik ember a tömegben csendesebb, míg a másik túlkiabálja a tömeget.

 Mindig azt bántják, aki a leggyengébb! Mert miért is ne?! 

Rengeteg ember bántott a korom miatt. 17 évesen kilencedikes vagyok. Fogalmuk sincs hogy miért vagyok ennyi idősen kilencedikes, de a legtöbb ember lenéz emiatt. Nem kérdezik meg miért, egyszerűen csak elítélnek. Rettegtem mindig is az emberek véleményétől!

Emlékszem, egyik nap leültem a földre a tükör elé. Csak bele kellett néznem a tükörbe, mindjárt megállapítottam hogy egyszerűen undorítóan nézek ki. Bűn rondának láttam magam,  Utáltam  magam. A hajamtól kezdve mindent utáltam magamon, dagadtnak láttam magam. 

~ Egy vágás, mert ronda vagyok!

~ Még egy vágás, mert  buta vagyok. Megjegyzem ( alkohol mérgezéssel jöttem világra)

~ Harmadik vágás, a szavakért amiket a fejemhez vágtak. 

~ Még egy vágás, mert soha senkinek nem kellettem. Hogy a szüleimnek nem számítottam soha annyira hogy letegyék az alkoholt. 

~ Még egy vágás, mert vertek, és mert nem tudtam feldolgozni! 

~ Megint egy vágás, felakasztotta magát a nevelő anyám. Azzal a kötéllel amivel még a nevelt tesóim játszottak, én elakartam dobni de  nevelőanyám azt mondta ne dobjam ki, mert úgy is kell majd valamire. Igen tényleg kellett valamire, arra hogy felakassza magát. 

~ Még egy vágás, mert nem akarok élni, és mert sosem tudtam megölni magam, mert féltem! Féltem hogy lehet fájdalmat okoznék másoknak, de erre nagyon kevés az esély. 

Talán önmagamtól féltem a legjobban....