Depresszió

34 6 4
                                    

Megpróbálom leírni milyen ez az érzés. Persze ez nehéz lesz hisz mindenkinél más, máshogy jönnek elő a tünetek.

Szorongás

Félelem 

Lelki fájdalom


Nálam mikor elkezdődött, észre sem vettem! 

Nem egy ember vágta hozzám hogy depressziós vagyok.. Nem hittem nekik. Egy ideig nem is volt annyira feltűnő, éltem az életemet ahogy azelőtt is. Azt hittem boldog vagyok! Megint csak tévedtem...

Emlékszem, minden egyes nap, mikor hazajöttem az iskolából, bementem a szobámba, és estig ki sem jöttem. 

Hogy mit csináltam? A zenehallgatáson kívül semmit. Rengetegen cikiztek az iskolában, és ezt próbáltam feldolgozni, megérteni.

Semmi mást nem csináltam, csak gondolkodtam! 

Emlékszem mikor először megvágtam magam. 

Előtte remegtek a kezeim, aztán mikor a vér szép lassan kiszivárgott a bőröm alól, megnyugodtam! 

Akkora nyugalmat éreztem, így hát mikor valami történt, vagy valaki megbántott, megvágtam magam. Nem fájt, sőt jól esett. 

Olyan mint a drog, nem tudod letenni. Ha még is sikerül, akkor is egy idő után újra kísértésbe esel! A rabja lettem, Adott valamit. Adott egy biztonság érzetet, mikor megvágtam magam azt éreztem, hogy akkor ott abban a pillanatban minden rendben. Mint amikor valaki drogozik, a hatása alá kerül, én is ezt tettem. Nem tudtam letenni. Ha nem tudtam magamat megvágni, remegtek a kezeim. Volt hogy rájöttek itthon hogy mit teszek, én meg elkezdtem keresni a szobámban az elrejtett pengét... Remegtek a kezeim! Elvették tőlem, kidobták. 

Egész végig azon agyaltam, kell valami ami éles, bármi csak éles legyen. Körző, a hegyezőben a penge, bármi volt az, nekem kellett. 

Első vágás, majd a következő, és ezután a többi. Nem tudtam leállni. Volt hogy annyira elborult az agyam hogy szétvagdostam mind két combomat. Akkor és ott nagyon megnyugodtam! De utána már sírva néztem a véres lábam. Nem tudtam elképelni hogy lehettem erre képes... 

Nem voltam önmagam, talán most sem vagyok teljesen az, hisz minden egyes nap kinyitom a fiókomat, miközben a pengét a kezembe veszem. Még is csak egyetlen egy vágás lenne, nem igaz?...

Üzenem neked:Fáj 83. BefejezettOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz