Az élet bajos oldala [Befejezett]

Bevezetés

Reggel korán keltem, még bőven az ébresztőm előtt. Gyorsan elszaladtam a fürdőszobába, mert ha a tesóim csináltak velem valamit, akkor most még van időm helyre hozni, habár... Volt már, hogy lilára festették a hajamat.

Most lesz az első nap a tanévben, én pedig egész nyáron ezt vártam! Újra hallgathatom kedvenc tanáraim óráit, és ismét szárnyaim alá vehetek egy pár 9.-es lányt, akik valamiben olyanok, mint amilyenek mi is voltunk a barátnőimmel. Azonban van egyetlen egy dolog, amit nem várok. A találkozást a suli ribancaival, meg a nagymenő focistákkal.

Ezzel a gondolattam sétáltam vissza a szobámba. Gyorsan felöltöztem. A tőlem jól megszokott fehér felső, fekete nadrág kombinációt öltöttem magamra. A farmer néhány helyen ki volt szakadva, a póló pedig az volt, amit annó 9.ben kaptunk. Elejére az volt írva, hogy 9.a alatta pedig 5 darab textilfestékbe mártott kézlenyomat, és a becenevem, azaz Sam, hátulján pedig az iskolánk neve és címere. Fillmore Gimnázium, alatta pedig a pajzs alakú jel, piros-sárga színekben.

Gyorsan lesiettem a konyhába hogy végre ehessek. Anya kómás arccal meredt az asztallapra, kezében gőzölgő kávéval.

- Te már fent vagy? - kérdezte nagyokat pislogva, majd belekortyolt a kávéba.

- Hamar felébredtem. - mondtam, majd öntöttem magamnak egy kis frissítőt.

- Jó reggelt mindenkinek. - csörtetett le a két bátyám a lépcsőn. - Helló húgi. Hogy aludtál? - kérdezte James. 

- Basszátok meg, mit csináltatok? - szaladtam fel gyorsan a szobámba, mert ez a kérdés csak rosszat jelenthet. Mindig ezt kérdezték mikor titokban megszivattak. Gyorsan áttúrtam az ágyamat. Amikor felkaptam a matracomat (ha félek, vagy dühös vagyok, akkor "szupererőm" lesz) egy madárpókot találtam alatta. - Hú... Már azt hittem, hogy egy festékbomba... - dünnyögtem megkönnyebbülten. Nem félek a pókoktól, szóval felkaptam a kis házi kedvencet, és elindultam lefelé. - Hát bátyuskáim - kezdtem mikor leértem a lépcsőn - ezt nagyon benéztétek. - nevettem, miközben leraktam a pókot George elé.

Anyát már nem-igen tudjuk meglepni ilyenekkel. Pár hete nem csináltunk semmi rosszat, erre megkérdezte, hogy nincs-e valami bajunk... Hát ja... Mi mindig csinálunk valamit... Komolyan mondom, olyanok vagyunk, mint a Weasley testvérek. Az ikrek a mókamesterek, a kisöcsi... Nem akarok róla rosszat mondani... A maradék meg az egyetlen lány, aki valamit még képes is elérni.

- Basszus! Mondtam hogy nem fél a pókoktól. - dünnyögte James.

- Na gyerekek... Csináljatok valamit azzal a vadállattal, mert az asztalon nem lehet - szólt ránk apa nyugodtan, fel se nézve az újságából.

- Apa, ma csak 4 darab rövidített óránk lesz, szóval... Ha nem probléma, akkor elmennénk a haverokkal a kilátóhoz. - szólalt meg James egy kis idő után.

- Én meg szeretnék elmenni a csajokkal vásárolni. - szólaltam meg én is.

- Ma nem jó... Átjön anyátok főnöke, meg annak a fia.

- De azért holnap mehetünk a koli avatóra? - kérdezte George.

- Holnap szombat ugye? - kérdezte apa. Mind bólintottunk. - Akkor mehettek.

- Remek. - pacsiztak le a bátyáim.

- Bátyus. Lelőnétek egyszer azt a vadbarmot? - kérdezzem, semmi előzmény nélkül, mikor már az iskola felé mentünk. George a volán mögött hatalmasat kacagott. Ők már ebből tudják hogy kiről beszélek.

- Nem verjük meg Scott-ot, csak azért mert neked nem szimpi. - nevetett James is.

- Utálom, hogy Woods az osztálytársam. Egy pillanatra sem hagy élni