Az élet bajos oldala [Befejezett]

Átlagos szombat? Ch...

Reggel jól keltem. A reggelem még tűrhető volt. Lementem enni, aztán elmentem fürödni. Elbuszoztam táncórára, 11-12-ig szambáztam, aztán hazabuszoztam. Kb idáig minden úgy ment, ahogy szokott.

Miután hazaértem, elmentem letusoltam, majd kikészítettem egy ruhát a kolis bulira. Lementem a nappaliba, és elkezdtem nézni egy romi vígjátékot a tv-ben, aminek fogalmam nincs hogy mi a címe, de amúgy nagyon szeretem. Épp a végső romantikus szerelmes csóknál tartott a film, amikor valaki csöngetett az ajtón.

- Sammi! Kinyitnád? - kérdezte anya a konyhából üvöltve.

- Várunk valakit? - kérdeztem tőle én is kiabálva.

- Ami azt illeti igen, de ne várakoztasd meg, nehogy elszökjön. - kacagott fel anya. Ekkor megint csöngettek, én pedig unottan tápászkodtam fel a kanapéról.

- Megyek már. Nem kell ennyire sietni. - kiabáltam, majd végig gondoltam. - Vagyis inkább siettetni. - dünnyögtem, miközben kinyitottam az ajtót, de azzal a lendülettel vissza is csaptam. Az ajtó túloldalán hangos kacagás tört fel, anya meg kisietett a konyhából.

- Mi történt? - kérdezte anyum aggódva.

- Most komolyan Woods miatt kellett lemaradnom a film legjobb jelenetéről?! - kérdeztem, egy picit hisztérikus hangon.

Anya odasétált azt ajtóhoz, és beengedte a kint várakozó Scott-ot. Anyum egy bőröndöt cipelt elém, majd a kezembe nyomta.

- Kísérd fel Scott-ot az új szobájához. - vigyorgott, én pedig ledöbbentem.

- Átköltözök Ariana-ékhoz, ha ez... - mutatok Scott-ra, akinek hátán egy gitár is volt, két kezében meg egy-egy bőrönd. - ideköltözik.

- Olyan kedves megszólításaid vannak. - röhögött Woods.

- Kuss! Most én beszélek. - néztem rá szigorú szemekkel.

- Samantha! Most azonnal felmész, és megmutatod a vendégünknek az új lakhelyét! - mondta anya ellentmondást nem tűrő hangon.

- Azt azért szabad megkérdeznem hogy meddig marad? - hangom nyugodt volt és vidám. Gyakran csinálom ezt, hogy egyik pillanatról a másikra teljesen más érzelem dominál a hangomon. Na ez egy hülye mondat volt, de mindegy.

- Mr. Woods megkért, hogy ebben az évben végig maradjon itt. Mármint tanítási évben. - ekkor már álltam, szóval mikor meghallottam, hogy meddig marad, a lábam megrogyott, és a felismeréstől elsápadtam. Egy év Woods-szal? E-ezt nem fogom túl élni.

Egy világ dőlt bennem össze, és gondolataimból az rángatott vissza, hogy Scott óvatosan, a derekamnál fogva felhúzott a földről. Dühösen kaptam a vállamra a nagyjából 40 kg-s bőröndöt. Woods döbbenten figyelte, ahogy dühtől vörösödő fejjel, vállamon a nem épp pille könnyű bőrönddel, káromkodva kocogok fel a lépcsőn, majd utánam sietett.

- Ennyire nem örülsz annak, hogy idejöttem? - nézett rám nagy, boci szemekkel. Ekkor a dühöm teljes mértékben eltűnt, és vitte a ,,supererőmet" is, minek hatására a bőrönd miatt eldőltem, és lendületből lefejeltem a falat. Scott ijedten nézett rám, és aggodalmasan odaugrott mellém. - Minden oké? Jól vagy?

A homlokomat fogva csúsztam le a fal tövébe. A fejem zsongott a fal miatt, Scott meg csak kérdezgetett, amitől mégrosszabb lett. Dühösen álltam fel, és vágtam bele a falba, aztán a hirtelen tettem miatt összeestem, pont Woods ölébe.

- Nyugalom rendben vagyok, csak maradj csöndben. - mondtam, majd kikászálódtam a fiú öléből. Megfogtam a bőrönd fülét, és nehézkesen kezdtem el rángatni.