Az élet bajos oldala [Befejezett]

A dal

~Scott szemszöge~
(Nem gyakran lesz ilyen)

Olyan gyönyörű ez a lány, szerintem elaludt az ölemben. Annyira aranyos, ahogy itt szuszog. Nem is csoda hogy akkor beleszerettem. Kósza tincsei kócosan omlottak a vállára, karjaival úgy csimpaszkodott rajtam mint egy koala.

- Szeretlek kis hisztisem. - suttogtam a fülébe, amitől elkezdett mocorogni, majd rámemelte kék szemeit. Kicsit megijedtem, hogy hallotta amit mondtam, de következő kérdése megnyugtatott, hogy nem értette.

- Mit mondtál? - kérdezte kicsit morcosan.

- Csak azt, hogy ébresztő, a hátadra süt a telihold. - mondtam mosolyogva, aztán ránéztem a holdra és kívántam egyet. Bárcsak megszeretne, vagy legalább nem utálna. Ezután ő is ránézett arra a hatalmas világító gömbre, majd kikászálódott az ölemből. Az arca csillogott a holdfényben, ahogy élvezte ezt az enyhe ezüstös fényt.

- Lassan be kéne mennünk. - szólalt meg csukott szemekkel.

- Akkor ne aludj! - álltam fel a padról nevetve.

- De most olyan jó itt így... - kezdett eldőlni a padon, de én nem hagytam neki, hanem inkább feldobtam a vállamra. Kicsit kómásan kezdte el püfölni a hátamat. - Tegyél le, aludni akarok. - dünnyögte mikor beértünk az egyik folyosóra. - Vagy... Vigyél vissza a csajokhoz.

A lányok nagyon furán néztek rám, mikor leraktam a kis álomszuszékot az kanapéra.

- Dühös még rád? - kérdezte Black.

- Kisírta magából a dühét. - mondtam halkan.

- Vigyázz rá, mert lehet hogy imád téged, de akkor sem kéne eljátszadoznod az esélyeidet. - nézett rám miután a többiek elmentek.

- Nem imád... Tudom... - ezt kimondani borzalmas volt. Ez a lány túlságosan belopta magát a szívembe és, rohadt szar érzés volt ezt hangosan kimondani. - Velem sosem fog olyan vidáman nevetgélni, mint veletek, vagy a családjával. Ő túl komoly ahhoz, hogy egy olyan srácot válasszon, mint én.

- Te hülye vagy. - nevetett fel Ria, amit én az elején nem nagyon értettem, de utána elmagyarázta. - Tudod... Lehet hogy állandóan kiabál veled, meg fúj rád, de ez csak azért van, mert még magának sem meri bevallani hogy bír. Ha nem bírna, akkor nem szólna hozzád és magasról leszarná a fejed. Meg hát nagyon sokszor miattad puffog.

- De... Akkor is... Mikor náluk vacsoráztam tegnap, nagyon dühös lett rám, aztán mikor jött az öcsikéje és arra a pár másodpercre amíg nem vett észre, tök boldog volt.

- Te vagy az egyetlen fiú, akivel játszadozik. Ha valaki ráhajt, akkor csak közli vele, hogy bocsi, de hagyjál, de veled nem. Veled játszadozik. Húzza az agyad, hagyja hogy próbálkozz, kínoz azzal, hogy nem kaphatod meg őt.

- Akkor sem engem fog választani.

- Lehet, de akkor sem utál, bármennyire úgy tűnik. - mondta mosolyogva. Ekkor felébredt a kis álomszuszékunk, és nagyokat pislogva nézett körül.

- Szép jó reggelt mindenkinek, hogy kerültem ide? - kérdezte mosolyogva a barátnőjére.

- Ez a barom hozott be a kertből. - mutatott rám.

- Ugye kint... Nem történt... Szóval semmi olyat nem csináltunk...

- Csak sírtál, aztán beszélgettünk, utána megint sírtál, és aludtál. Nyugodj, meg nem vagyok olyan gerinctelen, hogy egy alvó lányt akarjak felcsinálni.