Farkasok (vázlat)

Tetőerdő (Part 2)

- R -

Követtem a lányt ki a sikátorból. Megkerültük a háztömböt. A másik oldalán Lila Bob klubjának neonfelirata villogott. Mielőtt elértük volna, a lány megállt egy bérelt furgon mellett, aminek ellopták a kerekeit. Meg nagyjából minden egyéb részét. Csoda, hogy nem az egészet.

- Gondolom, számítani lehetett valami ilyesmire - motyogta a lány, majd benyúlt a betört ablakon és kirántott az egyik ülés alól egy kisebb zsákot. Ott helyben lerúgta a tűsarkúját. Helyette a zsákból előkerült egy bakancs. Felhúzott egy rövidnadrágot és egy pólót, aztán megfogta az itt-ott kilógó ezüst ruhát és megrántotta. Egy reccsenéssel engedett az anyag. A lány utálkozó pillantással gyűrte be a zsákjába. Leengedte sötét haját, megrázta a fejét, végül nyújtózkodott egyet. - A kocsit nem én béreltem, itt maradhat. Úgy terveztem, visszamegyek, ha végeztem, de az több, mint harminc kilométer és nincs kedvem váltani. Nem vagyok ismerős itt. Valami javaslat? - Kellett egy pillanat, mire felfogtam, hogy tőlem kérdezi.

- L - 

Egy másodpercig nem reagált, aztán kilépett az árnyékból és mellém lépkedett. Beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy azt akarja, üljek fel a hátára. Azért, mert ezt nem szokták csak úgy felajánlani. A srácok ebből büszkeségi kérdést csinálnak, de igazából bizalmi. Átalakulva felülről vagyunk a legsebezhetőbbek. Mármint ott férünk legkevésbé hozzá az ellenfélhez.

Nyaktörő mutatvánnyal jutottunk a tetőszintre. Jó pár épülettel odább egy tetőkerten találtam magunkat. Nem egy kis zöldséges vagy virágos kertben. Egy erdőrészletbe kerültünk a város közepe felett.

- Hű! - Egy alacsony, de széles törzsű és szétterülő lombozatú fához támaszkodva kis faház állt. Mindez egy nagyobb ház tetején. Hű! - Ez a tiéd? - alkalmi hátasom mordult egyet, amit igenként azonosítottam. Már korábban arra jutottam, hogy nem a Farkasok küldték utánam. Valószínűleg ő nem tagja zsoldoscsapatnak. Talán falkának sem. Elég sűrűn előfordul, hogy egy hím nem találja helyét a falkájában és kiválik. Egy kicsit azért magányos lehet.

Megvárta, amíg lecsusszantam a hátáról, aztán beterelt a faházba. Bent egy kandalló, egy ágy és egy kád volt a három fő elem. Meg a majd háromméteres belmagasság jó pár gerendával tarkítva. Szemben a kandalló, balra tőle egy láda, egy kis hűtő, egy asztal, rajta egy rezsó, mellette egy szekrény, aztán egy függönnyel elválasztott WC, és elfogyott a hely a fal mellett. Előrébb a kád, szintén függönnyel lehetett körbevenni. A kandalló előtt süppedős szőnyeg, tőle jobbra az ágy, faltól falig.

Gyakorlatilag leültetett az ágyra, aztán elkezdett átalakulni. Igazán igyekeztem nem oda nézni.

Ragadozóból emberré nehezebben megy, mint fordítva. Ebből is látszik, hogy a bundás az eredeti formánk. Néhány perc múlva az utolsó felesleges szőrszál is eltűnt a vörösesszőke, sötétkék szemű férfiról. Gyorsan felvett egy nadrágot, felkattintott egy villanykapcsolót és közelebb lépett.

- Redrick - nyújtotta a kezét fölém magasodva.

- Ellie.

- Mit csinálsz errefelé egyedül?

- Nem vagyok teljesen egyedül. Pár Farkas a közelben van. - Füttyentett.

- Ha a Farkasokkal vagy, nem csoda, hogy ragadt rád valami. De, már megbocsáss, ki a franc vagy, hogy a Farkasok kísérgetnek? Talán ők a legkeményebb csapat, az biztos, hogy a legdrágább. Minimum egy falkavezér lányának kell lenned, ha elvállalták. - Nem tehetek róla, kinevettem. A Farkasok, mint pesztrák. Képtelen elképzelés. Mármint persze szívességként megtennék. Meg bármelyik lányt megvédik, akinek szüksége van rá. Akkor is, ha nincs. De mégis ők, azaz mi vagyunk az az osztag, akiket a legveszélyesebb, legkényesebb feladatokkal bíznak meg. És persze az is igaz, hogy mi vagyunk a legdrágábbak.

- Tag vagyok, nem ügyfél.

Redrick mellém ült az ágyra, a jobb oldalamra, törökülésben. Én is felhúztam a lábam, miután lerúgtam a cipőm, és felé fordultam.

- Akkor az a kérdés, miért voltál egyedül hatuk ellen. Kiváló harcos lehetsz, ha a Farkasok bevettek, de...

- A "tökéletes" terv megalkotója szerint maximum két fővel lehetett számolni - vágtam közbe.

- Jobb, ha magad jársz utána a dolgoknak. Itt mindenki tudja, hogy Bob sose járt díszkíséret nélkül.

- Megtettem volna, ha nem olyan hihetetlenül sürgős.

- Rossz az informátor.

- Vagy csak valaki ki akart nyíratni - tettem hozzá szórakozottan, mire ő némán rám meredt. Gyakran volt a csatározások oka nőstény, de hogy egyet meg akarjanak ölni, az elég ritka. - Köszönöm. A segítséget - próbáltam témát váltani.

- Nincs mit - vont vállat.

- R - 

Rezes fényű sötétbarna hajzuhatag alól, mélybarna szemekkel nézett föl rám. És Farkas. Hallottam, hogy nemrég két nőstényt is bevettek, de csak néhány másik kiszakadt hím perverz vágyait láttam a pletyka mögött. Tévedtem.

- Nem tűnsz kegyetlen harcosnak - csúszott ki a számon. Nem sértődött meg, csak elmosolyodott.

- Héj, nem a Dingóknál vagyok! - A Dingók, az Északi Falka D jelű osztaga, a kegyetlenségükről voltak híresek. Sosem tartottam jó ötletnek összerakni az összes problémás falkatagot egy csapatba. A kiszakadtak a Dingókat rettegik és lenézik, a farkasokat ellenben félik és tisztelik. Lényeges különbség. - Tetszik ez a hely - Láttam, hogy szimatol. Valószínű rájött, hogy nincs egyetlen más szag sem, csak az enyém. Meg most már az ő illata. Ezért nem volt kérdés a következő mondata. - A tiéd. Köszönöm, hogy ide hoztál. - Az összes fajtársunk hajlamos eszeveszetten védeni a területét. Én is, persze, de valahogy egyértelmű volt, hogy ide hozom a lányt. Ellie-t.

Aki épp most dőlt hátra és fészkelődött el az ágyamban. Talán megunta a hallgatásomat. Már alszik is.

  wp2016nov5