Farkasok (vázlat)

Otthon (Part 24)

- L -

Apa nem sokat kérdezett. Mikor elmondtam, hogy a kiszakadtak velünk vannak, csak biccentett.

Samuel után Will és Rob is feltűnt, utóbbi ismét látványosan unatkozva. De mikor megérezték a fiatal srác pánikjának szagát, még ő is grimaszolt egyet. Samuel volt az, aki megkérdezte, hogy mégis mi a franc történt. Patrick vállalta magára, hogy felvilágosítja őket az átállásuk okairól, amíg én az apámmal beszéltem. Aztán biztosítottam őket, hogy a vadászengedély rájuk is vonatkozik.

Mat és a többi Farkas átvették az Anakondák őrizetét, és a C-osztag segítségével elkezdték őket a bárkához, vagyis a ketrecekhez kísérni. A Baglyok ideiglenesen átvették az A-osztag feladatát és nem túl nyugodtan méregették a körülöttem tömörülő kiszakadtakat. Talán jobb lenne menni. A kérdés, hogy mégis hogyan. A lélekvesztő ideiglenes börtön pozíciója miatt nem hiszem, hogy a segítségünkre lenne. Mégsem vezethetek át félszáz kiszakadtat a Nyugati Falka területén az éjszaka közepén. Annak senki nem örülne.

- A barátaid sértetlenül távozhatnak - szólalt meg az alfa. - Amint az árulók a ketrecekben vannak és a ketrecek a parton, vihetik a hajót.

- Tárgyalás lesz? - bólintott. Egy pillanatra tényleg nagyon fáradtnak tűnt.

- Ha elindultak, beszélünk.

Apa megfordult és bement. Egy pillanatra láttam anyát az egyik ablakban. A kiszakadtak vezérét nézte, aztán eltűnt.

Visszamentünk a "hajóhoz" és végignéztük, ahogy a többiek leszenvedik róla ketreceket a beléjük szállásolt Anakondákkal együtt. Patrick-kel csak egymásra néztünk és tudtam, hogy egyetértünk: jobb, ha a kiszakadtak inkább nem segítenek. A falkatagok már így is gyanakodva méregették őket.

- R -

A hajónál sem enyhült a feszültség. A falkatagok nem bíztak a kiszakadtakban, és fordítva sem volt jobb a helyzet. Az egyetlen ok, hogy nem estek egymásnak, az Ellie jelenléte volt. Hála az égnek, egész gyorsan lepakolták a ketreceket és máshoz nem nyúltak. Patrick gyorsan felvezényelte a kiszakadtjait a hajóra és Samuelék is csatlakoztak hozzájuk. Először vonakodtak, ezért átalakultam, hogy beszéljek velük, de mire sikerült, Ellie már meggyőzte őket. Utolsóként Patrick szállt fel.

- Megtaláljuk - mondta még a páromnak. - Ray-t. Ha nem egy falka területén bujkál, mi levadásszuk neked.

A nőstény komoran nézett a hajó után. Még mindig ez zavarta a legjobban. Hogy Ray miért árulta el és mi volt a célja. Mégis hogy verhetett át mindenkit? Ellie hagyta, hogy átkaroljam, ahogy visszamentünk a házhoz, de nem szólalt meg. A falkatagokat nézte, akik mellett elhaladtunk. Mikor belépett az ajtón, elengedtem. Engem senki nem hívott. De ő megfogta a kezem és maga után húzott.

Az apja az ajtón belül állt, Dom-mal és egy másik hímmel beszélt. Valószínű, hogy az újdonsült A-osztag vezetőjével. Remélem választanak egy jobb nevet. Amint meglátta a lányát, elbocsátotta a zsoldosokat. Egy pillantást vetett rám, majd az összekulcsolt kezeinkre. Mintha elmosolyodott volna.

- Gyertek.

A folyosón megjelent Ellie anyja is és nagy levegőt vett, hogy belekezdjen valami hosszúba, jó hangosan, de az alfa ránézett. Nem láttam az arcát, de a nő nem szólalt meg. Furán nézett ki rajta a döbbenet. Mintha még soha nem élte volna át. Ellie is meghökkent, de tovább követte az apját a dolgozószobájába. Ugyanúgy helyezkedtünk, mint első alkalommal, mikor itt voltunk. Andrew Vylde most még összetörtebbnek tűnt, mint akkor. De csak ebben a szobában, és csak akkor, ha más nem látja. Kivéve, úgy tűnik, minket. Egy adag iratot nézett az asztala közepén, aztán felemelte és Ellie-nek nyújtotta.

- Ez a tiéd. Minden úgy van, ahogy mondtam. Olvasd el, írd alá és hivatalosan is a tiéd a föld.

- Miért?

- A falkának nincs rá szüksége. - Egy percig csak nézte a lányát. - És neked sincs a falkára. Ha átadnám a helyem, elfogadnád?

- Igen. - Az alfa felvonta a szemöldökét. - De csak ha szükség van rá. Én nem hívnálak ki. - Bólintott.

- Tudom. Átengeded az öcsédnek. Én meg megpróbálok kitartani addig és remélem, hogy ő jobban fogja csinálni. De számítok rád, ha mégsem tenné. - Most Ellie bólintott és ezzel ígéretet tett. Alfának született, akár tetszik neki, akár nem. Főleg azért, mert nem. - Viszont szükséged van egy helyre, ahol biztonságban tudhatlak, amit biztonságossá tehetsz a magad szabályai szerint. Hozd létre a falkát, ahonnan nem szöknél el.

Ellie csak ült és az apját nézte. A szemében döbbenet, meghatottság és könnyek. Az alfa megköszörülte a torkát és rám nézett.

- Nemrég itt járt egy küldöttség a többi három falkától. Egy hölgy a keletiektől nagyon érdeklődni kezdett, mikor megemlítettem egy bizonyos kiszakadtat.

- L -

A szemembe gyűlt könnyeken keresztül is láttam, hogy Rick lesápad. Egy nőstény a Keleti Falkában, aki elég befolyásos, hogy falkaközi ügyekben képviselje az alfáját. Ha anya információi nem évültek el, akkor ő Rick édesanyja lesz. Nem tudom, miért váltak külön az apjával, csak azt, hogy míg az édesapja elvette Mary anyját és megszületett Missi is, addig az édesanyja egyedül folytatta az életét és a karrierjét. Nem sok nőstény van, aki önerőből olyan magasra jutott, mint ő.

- Mit akart tudni? - kérdezte Rick, amint visszanyerte a színét.

- Legfőképp azt, hogy jól vagy. Majdnem öt éve nem látott és szeretne ezen változtatni. - Rick a vállamba kapaszkodott. Ennyire nem lehet rossz. Hisz már találkozott az én anyámmal is.

- Köszönöm. - Csak ennyit mondott nyugodt hangon, de nem engedett el.

Aláírtam a papírokat és elindultunk. Rick nem kérdezte, miért nem maradunk az éjszaka fennmaradó részére, mikor visszautasítottam apa ajánlatát. Nem akartam több időt ott tölteni azok után, hogy láttam, hogyan néznek a falkatagok a kiszakadtakra. Még Rick-re is. Pedig nélkülük nem lett volna ilyen vértelen az éjjel. Inkább vállaltam az autózást, főleg mivel Mitch felajánlotta, hogy hazafuvaroz minket is és a Dingókat is. Így napkeltére otthon voltunk és bedőlhettem Rick ágyába.

wp2017ápr9