Denied Love - h.s. (magyar) [SZÜNETEL]

3. fejezet

- Osztály, üljetek le – szólt az osztályfőnökünk ezen a csodálatos hétfői napon. A hétvégém valami borzalmasan telt, mind a két napot át kellett tanulnom, hogy ne bukjak meg egy s másból. Valamint, a lemezt, amit internetes áruházban rendeltem, elveszett út közben – nem tudom, hogy csinálták – ezért újra meg kellet rendelnünk, egy hónap múlva talán ide is ér. Szép mi? És még hab a tortán, dogák serege vár ránk ezen a héten.

- Kérem a múltheti igazolásokat.

Lapos léptekkel kibattyogtam a tanári asztalhoz, az ofőnek odanyújtva az igazolásom a lógós napomról. Alulírott mentségemmel lazán visszasétáltam a padunkhoz, büszke mosollyal ajkaimon. Pár perc múlva ismét megszólalt a tanárunk.

- Nos, ugye mindannyian tudjátok, hogy hamarosan egy osztálypartit tartunk, csak a ti kérésetekre – erre felmorogtam, hiszen véleményem szerint tök fölösleges, csak a balhé lenne.

- Valakinek van egy olyan szülője vagy nagyszülője, aki tudna néhány édességet készíteni?

Erre senki sem jelentkezett, az osztályunk felének a szülei azt se tudják, hogyan kell sütni, a másik fele pedig vagy nem akar, vagy elfoglalt.

- Na? Senki? – néma csönd.

- Majd az én mamám – szólaltam meg végül, felemelve a kezemet. Tele a búrám a társaimmal, követelőzni tudnak, de teljesíteni azt nem.

- Köszönjük Miss. Miller, valaki képes az osztályért tenni – csúnya pillantást vetett a többiekre. Nem tudtam mást csinálni, csak egyetérteni.

30 perc múlva

Kémia óra, a jelenlegi kedvencem. De csak azért, mert eddig csak jó jegyem van belőle, hamarosan érzem ez is megváltozik. Egy csoportban vagyok Harryvel, akiről nem tudom levenni a szemem. Amikor csak tehettem, vetettem rá egy nem túl feltűnő pillantást, kétség nélkül észrevéve. Néha ő is rám nézett a fejét alig mozdítva, nos, ez sokkal zavarba ejtőbb volt, mint hittem.

- Diákok, ezennel ültetésrendet alakítok ki, nem lehet ilyen hangzavarban órát tartani. Akkor lássunk is neki.

- Jó ez így tanárnő – na, a legrosszabb diák, John is csatlakozott a társalgásba.

- Abban biztos vagyok, hogy neked így jó, egész órán be nem áll a szád. Ezért ültetek – csendre intette a tanárnő, majd bele is fogott.

- Miss. South, kérem üljön Jack mellé – a padtársam elment mellőlem, valakit tuti beültetnek mellém.

A tanárnő végig sorolta a párosokat, amikor meghallottam, hogy az én nevem mondja, a szívem kihagyott egy ütemet. Csak ne valaki idegesítő balféket.

- Miss. Miller mellé üljön kérem... – dobpergés – Mr. Styles. – Azt a... nem gondoltam volna, hogy a véletlen így kidolgozza magát. Befeszült az egész testem, a vér gyorsan felszaladt az orcámba, az életben tartó szervem gyorsabban kezdett el verni. Szóval Harry és én? Talán jobban megismerem...vagy nem. Az említett személy felállt a helyéről, és cuccát magával vonszolva helyet foglalt mellettem, majd felém küldött egy apró mosolyt. Még mindig sokk hatása alatt voltam. A további harminc percet jegyzeteléssel töltöttük, senki nem tett semmit.

Kifele menet, mivel nem voltam biztos benne, hogy a többi óránk közül valamelyik együtt lesz e, a nevét hangoztatva felhívtam magamra az ő figyelmét. A fiú megfordult, kérdő tekintettel figyelve engem.

- Hm, szia – próbáltam leplezni zavarom – beszélhetnénk? – látszólag meglepte a dolog, szemöldökei az égig szöktek, ajkai kis rést formáltak. – P-persze, ha van kedved – tettem hozzá. Válaszul halványan bólintott, félelem teli igenét jelezve. Nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalam, túlságosan is érdekelt a háttérsztorija.